okt
24

Augusztusban a Velencei Biennálen, az egyik legrangosabb képzőművészeti fesztiválon járt a BKF-es hallgatók és Az Év Kreatív Ígérete verseny győzteseiből álló csoport. A szakmai kirándulást Barabás Márton, a BKF tanára vezette, vele beszélgettünk az utazás tanulságairól.

Hogyan értékelné az utat?

Én azt hiszem, hogy sikeres volt az út. A három napos kirándulásból két nap jó része az utazással telt, de hasznosan tudtuk eltölteni az időnket, sok mindent láttunk, sőt hazafelé még extra kulturális kitérőt is tettünk. Velence szerencsére nincs olyan messze, így az első napot azzal koronáztuk meg, hogy délután bementünk a városba, már a kora esti város látványa is nagy élmény volt mindenkinek. Másnap aztán belevetettük magunkat a Biennáleba.

Mit kell tudni a Velencei Biennáleról?

Ez egy nagyon régi rendezvény, kétévente rendezik, a páratlan években építészeti biennále van, a páratlanban képzőművészeti, ezek váltogatják egymást. A Velencei Biennále egyike a legjelentősebb kiállításoknak Európában – a másik talán a kassel-i Documenta, ami egy konceptuálisabb, kísérletezőbb, avantgárd kiállítás Németországban – a velencei történeti súlya, hagyományai miatt nagyon fontos. És persze ilyen sűrűségben nem lehet máshol találkozni a világ képzőművészetével.

Mi mindent tud megtapasztalni egy képzőművész hallgató itt, amit otthon nem?

Rengeteg mindent. Egyszerre talán sok is lehet nekik, hiszen olyan mennyiségű kiállítás van egy időben a város területén, hogy képtelenség feldolgozni. Mindazonáltal azzal, hogy a hallgatók meg tudták nézni a helyszínt, egy benyomást kaptak arról, egy tájékoztató benyomást arról, hogy mi van most a világban. Láthatták, hogy az olyan, a vizuális kultúrában meghatározó szerepet betöltő országok, mint az USA, vagy Franciaország, kiket delegálnak. Hogy hogyan néz ki egy műtárgy, hogyan jelenik meg, hogyan viszonyul a hagyományos tárgyalkotás a média desinghoz, vagy a médiaművészetekhez.

Tudnak ebből táplálkozni a hallgatók?

Nem minden Biennále érdekes, vagy előremutató. Olyan, mint egy organizmus. Van, amikor a padlón van a művészet és nehéz kitapintani, hogy vajon fontos dolgok történnek-e ott, vagy sem. Van, amire évek múltán is úgy emlékszünk, mint ami megfordította a művészet kerekét. A fiatalok különös receptorai kihallhattak olyat, ami nekik inspiráló lehet. Ők a pályájuk elején vannak és nagyon képlékeny még, hogy milyen irányban bomlik ki az ő sajátos egyéni művészeti útjuk. Nem mindegy, hogy ezeket a látványokat csak folyóiratokból látják, vagy ott helyszínen hogyan van installálva, hogy van bemutatva egy kiállítás. A francia pavilonban például nyomdagépekhez hasonló, ahogy az újság fut mindenfelé, ehhez hasonló futószalag rendszer töltötte ki a pavilon légterét, és ezeken az újság csíkja helyett csecsemőkről készült fotók futottak. Aminek őrületes drámai hatása volt, amit nehéz leírni. De ha ott álltunk 10 percig, hallgatunk a gépek kattogását, átéltük azokat a furcsa interferenciákat, egymást kioltó vagy erősítő látványelemeket, egészen mást, többet kaptak ebből az élményből, mintha azt valamilyen közvetítőn keresztül tapasztalnák meg. A képzésnek nálunk a kreativitás felerősítése, felpiszkálása, megerősítése egy alapcél. Ezek a helyzetek tökéletesen alkalmasak voltak erre.

Említette, hogy érdekes volt a hazaút is.

Igen, úgy gondoltam, hogy maradjon hazaútra is művészet, és Észak-Szlovéniában, a lendvai várban több kiállítást is módunk volt együtt megnézni. Megnéztünk egy japán fametszet kiállítást, lepkekiállítást és egy kortárs szobrászati szimpózium beszámoló kiállítását, de a legérdekesebb az volt, hogy láttuk Zala György szobrászművész – Lendva szülötte, a Hősök tere szobrainak tervezője – terveit és bronz makettjeit a Hősök teréről, majd az út végén a megvalósult szobrokat is, hiszen a kirándulás végén a budapesti Hősök terén tett le minket a busz.

Mikorra várható, hogy BKF-es nem csak szakmai útként jut el a Biennálera, hanem kiállítóként is?

Szerintem lesz kiállító a BKF-ről. Ha van valakinek kellően fontos, eredeti képi gondolata, műveiben megjelenik valami jelentős, egy ország kultúráját reprezentálni képes jelenség, akkor van esély a szereplésre. Vannak olyan hallgatók, akikben ez benne van, benne lehet. Egy darabig a hagyományos tárgyalkotás nem fog teret kapni a Biennálen érzésem szerint, inkább a médiaművészeti jelenség lehet az, ami ott megjelenik. És nekünk nagyon tehetséges hallgatóink vannak, szóval nem reménytelen a helyzet!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bkf.blog.hu/api/trackback/id/tr13325936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása