Amikor felvettek a BKF-re

Rengeteg ember mindenhol, kint ülök a fűben, nézem az órát, mindjárt 7, egyre jobban kezdek kétségbeesni, de megnyugtat a tudat, hogy ezzel most több ezren vannak így.  A Pont Ott Party legfőbb tulajdonsága, hogy bármilyen program van, senkit sem érdekel, mindenki telefonál, idegeskedik,  a gyengébb idegzetűek még sírnak is.

7 órakor pedig kitört a káosz, mindenki sikoltozik vagy örömében vagy kínjában,  én pedig telefonálok, mert mire a kijelzőhöz értem már rég eltűnt a BKF , úgyhogy azonnal körbetelefonáltam, hogy ki látja a pontokat , és akkor tudtam meg, hogy felvettek.

Első gondoltat, szuper.  Új barátok, új élmények, új hely, új élet.  A következő pillanatban pedig, a természetes rettegés „Mi lesz most velem?!”  Azt sem tudtam mik azok a kreditek, hogy hova kell menni órákra, egyáltalán mit fogok tanulni és hogy élem majd túl a gólyatábort.

Hát eltelt majdnem egy év és  most már tudom mi lett velem, új barátok, új élmények, új élet . És még mindig szuper! Igazából nem azt kaptam amire vártam. Vagyis mondták persze hogy itt önállóbbak leszünk és senki nem fog pátyolgatni, de hogy ez ennyire így van ezt nem gondoltam volna. A főiskola tényleg nem csak elméleti tudást ad, hanem igen keményen az életre nevel, ha valaki nem találja fel magát, elég nehéz helyzetekbe kerülhet.  A csoporttársak olyanok mint a középiskolában, van akiket imádunk van akiket nem . Rengeteg lehetőség van arra hogy új ismeretségeket szerezzen az ember, csak tudni kell élni ezekkel. Én szerencsére megtaláltam a lehetőséget , hogy fotózhassak, amit mindig is szerettem volna, és tudjátok: a csocsóasztal mellett születnek a legjobb barátságok J