Március a vége felé közeledik, a bébi-bojler lassan fellélegezhet, szokom a gondolatot, hogy nem kell minden éjjel a zoknimba tűrnöm a nadrágomat. Kémlelem a Dohány utcát egyszer, a gyrosos előtt állomásozó kiabáló külföldieket, a reptéri buszt, amint a kék fényeivel…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
máj
11
0
Szólj hozzá!
Utolsó kommentek