Amikor úgy délután három körül odajött hozzám Gergő és a fülembe súgta: másfél órája narancssárga riasztás van érvényben, hirtelen az jutott eszembe, persze, hogy narancssárga! Meg zöld… Ja, hogy narancssárga meteorológiai, hú az baj! Kicsit félve néztem az égre, ami elég riasztóan festett, de aztán jött valaki más, hogy a főzőversenynél nincs elég fakanál, meg közben megérkezett Soma Mamagésa és úgy ahogy volt el is felejtettem, hogy bármitől is tartanunk kellene.
Nem mindig válik be, ha az ember nem vesz tudomást a dolgokról és a sorsra bízza magát, de most bejött.
Reggel 5.15-kor, amikor ébresztett a telefonom, elkezdtem fülelni. Ahogy a tudatom ébredt, egyre jobban hallottam a csurgást és csöpögést az ereszen. Fél nyolckor már mertem telefonálni, és délre sátrakkal borítottuk az udvart. Ettől meg a színes forgóktól, a BKF kertje olyan lett, mint egy városligeti május elseje. Persze nem mostanában, hanem pár éve, amikor a fél város ott töltötte a munka ünnepét. Az utóbbi időkben már inkább egy alsógöröngyösi búcsú utáni rajcsurra hasonlít, a zokni, bizsu és gumicukor árusokkal, de pár éve még a legszebb volt ilyenkor.
Nem nagyon történhetett volna olyan közép-kelet Európában előforduló időjárási helyzet, hogy a vendégeinket elvigye a vihar, de azért a tanár-diák focit sikerült szétmosnia. Csak tíz percet esett, de arra éppen elég volt, hogy a pálya annyira vizes legyen, hogy a játékosok nagyobb része ne vállalja rajta a játékot. Voltak persze kamikaze típusú csapatok, akik nem értették a többiek miért nyafognak, végül mégis úgy döntöttünk, hogy csak egy elsősegély dobozunk van, és Zsófi, aki a „jegyző” volt a pályánál nem bírja a vér látványát, ezért inkább áttelepítettük a bajnokságot az Egressy tornatermébe.
Ennyi volt talán az összes kár, amit az ebben az évben magát a középpontba helyező időjárás okozott nekünk. Már, ha ez kárnak nevezhető egyáltalán, hiszen a bajnokság lezajlott.
Nagyon vártuk a leendő gólyákat. Az elsők még esernyővel érkeztek. Legszívesebben a nyakukba ugrottam volna! Esernyővel kerti partyra. Ez igen! Ez aztán a bizalom. Ez aztán az elköteleződés. Szerintem ők jövőre már a hallgatói team tagjai lesznek!
Apropó hallgató team. Hát, ha valami biztos, akkor az, hogy nélkülük nem tudtuk volna megcsinálni. Mindenhol ott voltak, mindent elintéztek, ugrottak, ha helyzet volt, szaladtak, ha valami hiányzott, leszólították a gólyákat, beszélgettek velük, komolyan vették a feladatot az utolsó percig. Le a kalappal, és nagy-nagy köszönet nekik! És Anitának és Jacknek is, akik egész nap tudósítottak. Egymás szavába vágva lelkesítették és tájékoztatták a népet a programokról, eseményekről. Nem tudom, hogy maradt hangjuk estére. És persze mindenkinek, aki segített! Az üzemeltetés szabadcsapatainak, Edit néninek, a Marketing Igazgatóság csapatának, mert tényleg igazi csapat, Agócs Tibinek, a HÖK-nek, réginek és újnak egyaránt, a bKFM munkatársainak, akik egész nap étlen-szomjan ültek a stúdióban, vendégnek és házigazdának egyaránt! És külön azoknak, akiket kihagytam…
Amikor a este 10 előtt kicsivel álltunk a mélygarázs lejáratánál és hullottak ránk a tűzijáték szikrái, akkor volt az első perc, hogy kicsit hagytam ellazulni addig folyamatosan összeszorított izmaimat. Elöntött a megkönnyebbülés, hogy lezajlott. Ahogy körülnéztem, a tűzijáték csillagait láttam a szemekben és arra gondoltam, de jó lesz a Sugárban, az afteren végre csocsózni egyet…
Csúcs Kriszta
MKI
Utolsó kommentek