máj
14

Moziprojekt

| Szerző: Tom Average | 11:27 am


A fikció:

Tegyük fel, hogy a mozik látogatottsága a mai úton halad, és akár 50 év múlva az ember nem jár eme intézménybe.

A küldetés:

Üzenetet hagyunk az utókornak. A szakértő (esetünkben Báron György Balázs Béla-díjas filmesztéta), és az "utca embere" elmeséli az utókornak, milyen élményt kapott attól a korszaktól, amikor még nyitva álltak a filmszínházak kapui.

Az eszköz:

Az online filmvilág találmánya, a Youtube Doubler ihletett és nyújtott segítséget a munkánkban. Az így elkészült produkció új közegbe helyezi az apró interjúkat, a Báron-interjút, összeveti azok hangulatát, stílusát, erejét.

A csapat:

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola "online film" kurzusának 2010. tavaszi szemeszterének hallgatói:

Bácskai Andrea, Balog Barabás Tibor, Balogh Adrienn, Csapó Zsolt, Fülöp Alexandra Zsófia, Hepp Ildikó, Kecskeméti Kinga, Kiss Brigitta Virág, Knitzky Nóra, Kónya Lilla Andrea, Nagy Bernadett, Nagy Krisztina, Nagy Nikoletta, Németh Ádám, Németh Orsolya, Oláh Viktória, Pintér Szabolcs, Puss Máté Bence, Sárdi Barbara, Somlyai Dóra, Sövény Hunor, Szabó Gergely, Szepesi Dóra, Vörös Zsófia, Zengő Zsombor Bence és Gayer Zoltán vezetőtanár

További részletekért csatlakozz a facebook csoporthoz, illetve kövesd a tumbleres oldalunkat:http://moziprojekt.tumblr.com/



 

máj
12

Nagyon vártuk már az idei BKF születésnapot. Ez már a 9., és úgy éreztük, hogy ez valahogy más lesz, mint az eddigiek. Már csak azért is, mert úgy döntöttünk, hogy ezúttal meghívjuk azokat a felvételizőket is, akik a BKF-re adták be jelentkezésüket. Úgy gondoltuk, hogy ez jó alkalom lehet nekik arra, hogy megismerjék- remélhetőleg- leendő főiskolájukat egy más szemszögből. Egy olyan szemszögből, amit mondjuk a nyílt napok alkalmával nem nagyon tapasztalhattak meg.

Nagy izgalommal vártuk, hogy vajon hányan jönnek el közülük, mivel már napok óta nyomon követhettük a facebookon, ahogyan azt szervezik, hogy hogyan jönnek ide, hol és hánykor találkoznak. Aztán fél 3 után azt vettük észre, hogy –érettségi időszak ide, borús időjárás oda- egyre többen érkeznek a kapu mellett felállított „Gólyafészekhez”. Voltak, akik kissé félénken jöttek oda, de volt, aki egyből azt kérdezte, hogy „Mi lesz itt ma?”. Hirtelen azt sem tudtam mit soroljak a rengeteg program közül: BKF tour, koncertek, érdekes előadások, plakátkiállítás, Életjáték, tűzijáték, és persze jókedv, móka, kacagás.

Érkezéskor minden felvételizőnek a kezébe nyomtuk a kifejezetten számukra készített BKF feelinget, és egy térképet, amellyel végig járhatták a BKF 9 évének legfontosabb állomásait, azt remélve, hogy ezáltal még inkább megismerik a Főiskolát, ahova beadták jelentkezésüket. Volt olyan, aki egyből kihasználta az alkalmat, és a felvételivel, illetve jelentkezéssel kapcsolatban kérdezősködött.

Egyébként a művészeti szakokra jelentkezők képviseltették magukat a legtöbben. Ezt leginkább abból tudtuk lemérni, hogy azok a felvételizők, akik odajöttek a gólyafészekhez, kaptak egy felragasztható színes kört aszerint, hogy milyen szakra adták be a jelentkezésüket. Így nemcsak azokat ismerték fel könnyedén, akik szintén idén felvételiznek a BKF-re, hanem egyből megkereshették azokat is, akik ugyanarra a szakra jelentkeztek. A matricák fogyása alapján a művészeti szakokra jelentkezők túlsúlyban voltak, de azért szép számban képviseltették magukat a kommunikáció és médiatudomány szakra jelentkezők is.

Később, ahogy sétáltam a campuson, több kisebb csapatba verődött, színes pöttyökkel ellátott felvételizőt láttam, ahogyan egymással beszélgetnek, nevetgélnek, vagy éppen a BKF feelinget olvasgatják, nagyon úgy tűnt, örülnek, hogy részesei lehetnek ennek a színes forgatnak.

… és számunkra is nagy öröm volt, hogy ezen a végül kellemes tavaszi délutánon, volt, jelenlegi és leendő hallgatók együtt ünnepelhették a BKF 9. születésnapját a BKF dolgozóival és oktatóval együtt.
 

Váradi Alexandra
 

máj
11

Út az elnökség felé #1

Címkék: elnök hök bkf | Szerző: Tom Average | 1:47 pm

Március a vége felé közeledik, a bébi-bojler lassan fellélegezhet, szokom a gondolatot, hogy nem kell minden éjjel a zoknimba tűrnöm a nadrágomat. Kémlelem a Dohány utcát egyszer, a gyrosos előtt állomásozó kiabáló külföldieket, a reptéri buszt, amint a kék fényeivel kápráztató Soho hotel elé kipakolja utasait. Édesanyám nem érti, hogyan tudtam a csöndes külvárost, mely egyszerre szolgál nyugalommal és forgalommal, lecserélni a koszos, zajos Blaha Lujza térre és környékére. Talán ha most ezekben az izgatott percekben itt ülhetne velem az ablakban, és eltekintene az urbanikus kosztól, ráérezne ő is a lényegre. Minden négyzetméter pulzál az élettől. Sokan ridegnek érzik ezt a környezetet – hiányolják a zöldet, a természetet, de szerintem butaság azt állítani, hogy ez a keret természetellenes volna. Ellenkezőleg. Bárhova tekintek, az emberi fejlődés, munka, elme és tehetség nyomaira leszek figyelmes.

Másodszor a lakásra emelem tekintetem és figyelem az egymást üldöző porcicákat, a nyugodtan várakozó, mandátuma végén járó HÖK elnököt és a továbbra is csöndben várakozó, falra függesztett kaputelefont.

Hol járhatnak? A megbeszélt 7 óra már elmúlt. Ha sikerül összehozni a csapatot, a gyűlésekre is ilyen pontosan járnak majd?

Miután az apró részleteket még egyszer eligazítom, óvatosan befészkelem magam leendő elődöm mellé, és várok. A látvány meglehetősen impozáns. TV készülékünkön a Facebook addiktáló rendszere várakozik, a böngésző füleire pedig különböző profilok vannak előre betöltve. Közel 20 darab. Aztán mikor már nem is gondolok rá, megjelennek a többiek, mosolyogva, tettre készen. Az üdítő és rágcsálnivaló a helyére kerül, mindenki elhelyezkedik, és tekintetét a közösségi portálra fordítja.

Azért gyűlünk össze mi, akik a fejünkbe vettük, hogy új Hallgatói Önkormányzatot alakítunk, hogy a képviselői posztokra jelentkezők közül kiválasszuk azt a 10 embert, akikkel a legszívesebben együtt dolgoznánk, és akikkel megszavaztatjuk majd magunkat, mint elnökségi tagokat, amennyiben elképzeléseink megegyeznek az övéikkel. A listán a legkülönbözőbb karakterek nevei szerepelnek. Más-más karra, szakra, tagozatra járnak. Van akit jól ismerünk, van akinek a nevét sem hallottuk még, másokról pedig csak pont annyit tudunk, hogy eldönthessük, kívánunk-e vele együttműködni a következő egy évben. Személyes kedvencek, kiszemeltek, és tiltó-listások is előkerülnek, miközben átnyálazzuk a lelkes jelentkezőket.

Óhatatlanul is elgondolkozik az ember, miközben egy-egy felhasználó csoporttagságait, partyfotóit nézegeti: vajon tisztában vagyunk vele, hogy az elkövetkezendő időkben kik, milyen célból vizsgálják majd adatlapunkat? Hallgatótársaim esetében évek sincsenek hátra, mielőtt fejvadászok, cégek, főbérlők kezdik elfogyasztani a közösségi oldalakra feltolt contentokat, hogy aztán ítélkezhessenek felőlük. Minden leírt sor, vagy ezek elmulasztása, valamennyi kép és egyéb megadott adat hasznos információ lehet azok számára, akikkel interakcióba kívánunk lépni.

Tenyerünket jelentőségteljesen ráhelyezzük az asztalon fekvő egérre, és megkezdjük a virtuális, egyoldalú castingot. Micsoda önteltség! Micsoda elszántság! Van itt, aki a külföldi diákokkal kíván foglalkozni, miközben segít a határon túlra vágyakozóknak. Mellette ül a lány, aki rendezvényeket kíván szervezni. A Diákjóléti ügyek veteránja csak lélekben van velünk, de aki az új HÖK figyelője, felügyelője kíván lenni, helyette is figyel. Kémleli a rossz minőségű képeken merengő emberek minden porcikáját. Előre élvezi munkáját, ahogyan a többiek is.

Ítéletet hirdetünk egy-egy jelentkező felett, és továbbgördülünk a neten.

Csak sejtjük, micsoda lehetőségek rejlenek a közös munkában, egységre törekvésben, és hogy mennyire a meló elején járunk.

Őrület!

 


 

 

 

 

 

 

 

 

Szűcs Gergely

máj
10

Egy eltévedt gólya hatalmas őzikeszemekkel kérdezi tőlem, hogy kicsoda az a Róka? Majd elsétál mellettünk a Vasember... Nem álmodtam, csak ott voltam a BKF 9. születésnapján!

Csütörtök reggel még úgy tűnt, hogy az egész bulit elmossa az eső és a viharos széllökések. A standos lányok behúzódtak a sátrak alá, kapkodták a repdeső szórólapokat, mindenki más az ebédlőben vagy a büfésátor alatt húzta meg magát. Bár a két "műsorvezető" kitartóan bíztatott mindenkit, úgy tűnt, vége is a bulinak, mielőtt még elkezdődött volna.
De valami felsőbbrendű erő - a főiskolák védőszentje - megkönyörült rajtunk (vagy csak Róka Jolán ráncolta össze szemöldökét az ég felé nézve.. ki tudja...), elvonultak a sötét felhők és abbamaradt a kissé viharos zápor.

A kezdeti nehézségek biztos sok embert elijesztettek, mert minden próbálkozás ellenére nehezen indult be az élet. De ahogy eltűntek a felhők és elkezdődtek a programok, lassan benépesedett az udvar és a körépület. Mindenki izgatottam olvasgatta a plakátokon a programot, néhányan a fellépő együtteseket várták a garázsban, mások az előadóterem körül gyülekeztek, hogy meghallgathassák Kőhalmi Zoltán és Tömöry Ákos, Soma Mamagésa vagy Tvrtko előadását. Számtalan más, színes program is várta az érdeklődőket: Cash Flow társasjáték, Életjáték/Déja vu, Tanár-diák foci, főzőverseny, Év Oktatója díj átadása, HVG borítók kiállítása stb. Ezen kívül a bejárat mellett kapott helyet a gólyafészek, amely a gólyák és érdeklődők találkozási pontja volt, az ebédlőben kényelmes fotelekkel várta az Alumni pont a megfáradt, "öreg" diákokat, és persze mindenki talált kedvére való itókát a koktélbárban és a sörcsapoknál.

Az iskola három épülete között buszjáratok vitték-hozták a diákokat és estére szép kis tömeg gyűlt össze, hogy végignézze a fergeteges tűzijátékot. De ne szaladjunk ennyire előre! Lássuk, mi történt a Tudás Amfiteátrumának (körépület...) 302-es termében?

Soma Mamagésa - A nemek igenje

Aki szégyenlős, mégis kíváncsi, húzza meg magát pirulva az utolsó sorban Soma előadásán, ugyanis a feminin-bomba mamagésa számára nincs tabu, legyen szó a nőiességről, a kapcsolatokról, lelki problémákról, egóról, vagy szexuális életről. Előadását azzal kezdte, hogy a könyvéről fog beszélni, amely azt taglalja, hogy mi mindenre mondanak igent a nők és férfiak, sok éves tapasztalata során milyen problémákkal, panaszokkal találkozott, milyen buktatókat rejt egy kapcsolat. (Nagyon izgi, ugye csajok?) De néhány mondattal később már olyan mélységekig ástuk magunkat, hogy hány csillagot kaphat egy férfi, és pontosan mire? A jó szerető ugyanis tökéletesen megállja a helyét a szexuális élet hat területén (csók, simogatás, stb....). Azt is megtudtuk, hogy egyszerre legalább két-három szeretőt illik (ajánlott) tartani, így nem "ragadunk" túlságosan hozzá az egyikhez, hanem szállunk virágról virágra és élvezzük a közöttük lévő különbségeket anélkül, hogy érzelmileg függővé válnánk bárkitől is (természetesen ez csak akkor érvényes, ha éppen nincs tartós párkapcsolatunk).

Könyvét hét éves tapasztalatszerzés és információgyűjtés előzte meg, csokorba gyűjtötte azokat a visszatérő problémákat, amelyekkel a nők megkeresték, és ez alapján született meg a könyv, mely mindkét szemszögből (férfi és női) megvizsgálja ezeket a testi-lelki bajokat. Előadása után pedig dedikálta könyvét (amit a helyszínen is be lehetett szerezni potom 3000 Ft-ért).

Pokoli Történetek – Angyali  történetek, avagy Két óra alatt a Föld körül Vujity Tvrtko-val

Ezt követte Vujity Tvrtko előadása, aki Észak-Korea zárt világába kalauzolt el minket, ahol a hű alattvalók elájulnak a gyönyörűségtől, ha megpillantják Kim Ir Szen vezérük életnagyságú műanyag szobrát, amint egy kis sínrendszeren végighaladva, robotszerű karmozgással integet a tömegnek... De hogy kerül a vezérnek szánt ajándékok közé egy magyar pilóta ostora? Mi sem egyszerűbb. a vezér számára felajánlott ajándéktárgyak elhelyezése nem opcionális, kérem szépen. Mint utóbb kiderült, az ostort a vámon kobozták el, majd a pilóta nevében elhelyezték a nagyúr ajándékai között. De a nép feltétel nélkül, teljes odaadással imádja a viaszból faragott, halott államfőt, aki több ezer könyvet írt, ezek közül kétszázat halála után... Ez igen! Természetesen kiderült, hogy ezeket a könyveket "alattvalói" jegyezték le, melyek a nagyúr tanácsait, mondásait, bölcsességeit tartalmazzák. A nagyúr "szemei" mindent látnak és hallanak, a nép pedig beeeee-hódol, ahogy egy nyájhoz illik.

Az est fénypontja a tűzijáték és a fergeteges afterparti volt. A színes tűzrózsák után átterelték a népet a Sugár Bowling & Pubba, ahol folytatódott a buli. Pillanatok alatt benépesült a bowling pálya, ellepték a biliárdasztalokat és a bárpultok melletti székeket. A felhőtlen hangulat összehozta a tanárokat és diákokat, a két DJ pedig gondoskodott a hangulathoz illő zenéről. Mindent összevetve, a 9. szülinap tökéletes alkalom volt, hogy egy jót bulizzunk és kipihenjük a szorgalmi időszak fáradalmait, mielőtt nekiveselkednénk a vizsgáknak. 




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 ~ Zoe & Laura ~
 

máj
3

A levelező TV újságírás II. egyik csoportja és a házifeladat.

 

 

ápr
15


Még javában tart a Bringázz A Munkába (BAM!) verseny, melynek előnyeiről a múlt héten már megpróbáltalak meggyőzni titeket, hiszen ez nektek, hallgatóknak is szól. Ezen a héten iskolánk dolgozóiból álló csapatunk egy tagját, dr. Solti Péter főtitkár urat kérdeztem arról, milyen is a részese lenni egy ilyen mozgalmas megmérettetésnek.

Mint megtudtam, maximum öt főből lehet csapatot összeállítani a szabályok szerint, ők jelenleg négyen vannak: Szalai Tamás, mint csapatvezető, a marketing osztály munkatársa, Gyürki Júlia, a BKF munkatársa, Solti Péter főtitkár úr, a különösen lelkes Kiss Dávid tanár úr és Békési Károly, az ETR szerkesztője. Ők, mintegy másfél éve lelkes kétkerekesek.

Hóban-fagyban? kérdezem, mire szemérmes mosollyal javít ki Solti Péter:

- Hát azt azért nem... Azt hiszem Dávid a legelszántabb, ő ítéletidőben is képes begurulni; én ennél puhányabb vagyok. – de nem kevésbé lelkes! Elmondása szerint már a mozgalom megalakulása előtt is szívesen járt biciklivel dolgozni, az ötlet, hogy most szervezetten, csapatosan megteheti mindezt csak lendített rajta. Külön motiváló erőként említi az internetes naplót, amibe feljegyezhetők a lerótt kilométerek.

- A díjakra nem hajtunk, de azért minden alkalommal benevezünk, hiszen ez egy jó buli. Első alkalommal a 33. helyet szereztük meg, de akkor még jóval kevesebb volt a résztvevő. Azóta nem figyeljük az elért eredményeket. Vannak nálunk sokkal elhivatottabbak is, akik vidékről tekernek fel naponta, velük mi nem szállunk harcba. - bár a mondat kishitűnek és lemondónak tűnhet, a gesztusok sokkal inkább örömteli belenyugvásról árulkodnak.

- Ezek szerint megéri? Tényleg igazak az állítások, miszerint a munka előtti mozgás élénkíti az elmét is és jobb hangulatot kölcsönöz?

- Abszolút! Mindenképpen megéri. Én nem azért tekerek, hogy javítsam az állóképességem, nincsenek ezzel céljaim, de a jó közérzetért szívesen megteszek ennyit. Ráadásul a közelben lakom, így duplán kifizetődő.

Tapintatosan próbálom megkérdezni, hogy mi a helyzet a zuhanyzással és az öltönyben gurulással, de a jól öltözött főtitkár úr ezt láthatóan megoldja:

- Néhány napra előre hozok be magamnak váltás inget, amit az irodában tudok hagyni, a zuhanyzási lehetőség pedig az főépületben adott.

- A diákok számára is?

- Eredetileg a karbantartók számára épült a fürdő, most néhány dolgozó is használja. A diákok részéről eddig nem merült fel igény, de szükség esetén biztosan megoldható lenne. Az Egressy úton hallgatóinknak is alakítottak ki zuhanyokat, ott ez nem jelenthet problémát.

Ugyanakkor biciklitároló akad bőven a Nagy Lajos király útján is, mi, fiatalok azonban csak szóban vagyunk lelkesek, és passzívan figyeljük a betekerő dolgozókat. Pedig nevezni nekünk sem lenne bonyolult.

- A legelső kampány alkalmával minden intézmény kapott üzenetet a lehetőségről, ekkor alakult a BKF csapat is. Azóta minden egyes újabb verseny előtt értesítést kapunk az újabb nevezés lehetőségéről, így kerülünk be mi is újra és újra. Egyébként a honlapon kell regisztrálni, és beírni a csapattagok emailcímeit, ezek után már magától megy minden. A rendszer áttekinthető, felhasználóbarát, egyszerűen nagyszerű. A térképen be kell állítani a kiindulás pontot és a hátralévő időben már csak a megtett kilométerek jelölgetése a feladat. Néhány összetartóbb társaság készített csapatblogot is, nálunk erre nem került sor.

- Nagy kár! Szívesen olvasgatnánk vicces sztorikat, esetleg a napi történéseket. Tényleg, volt már példa balesetre?

- Sajnos igen, én kétszer is estem, egyszer félig el is ütöttek. Azóta óvatos vagyok és ügyelek a szabályok betartására. Mióta életbe léptek az új KRESZ szabályok is, a rendőrök is fokozottan ügyelnek. Nagyon fontos, hogy jól láthatóak legyünk, nekem mindig van lámpám és láthatósági mellényem. Használok maszkot is, aminek betétjét havonta cserélem: látványos a szennyezőanyag mennyiség, amit kiszűr. A bicikli minősége szerintem elhanyagolható, akinek több ideje van, akár egy Camping-gel is begurulhat. A bicikliutak pedig sokkalta jobbak lettek, mint néhány évvel ezelőtt voltak, érdemes kihasználni őket.

- Ezek szerint a kisebb zúzódások sem tántorították el, és a koránkelés sem esik nehezére. Tervezik, hogy a következő szezonban is nyeregben maradnak?

- Hogyne! Sőt mindenkinek csak ajánlani tudom. Tisztában vagyok vele, hogy hallgatóink szeretik maximálisan kihasználni szabadidejüket a pihenésre és a szórakozásra, de miért ne lehetne a biciklizés is része ennek? Miért ne lehetne ez is egyfajta közösségformáló erő? Felmerült bennem a gondolat, hogy ősztől alakulhatnának vegyes tanár-diák csapatok, igény esetén beszélgető fórumok és közös összejövetelek. A HÖK feladata lenne ennek propagálása, illetve a különböző közösségi portálokon való reklámozása. Biztos vagyok benne, hogy mindenki jól szórakozna.

- Teljes mértékben támogatom az ötletét. Köszönöm főtitkár úr! Hamarosan megkérdezem erről a HÖK-öt is.

 

ápr
9

 
Ha az olyan könnyen menne, bizony minden diák belevágna, efelől semmi kétségem. Viszont aki szeret bringázni, az most ezt tényleg könnyedén megteheti - állítja a bringazzmunkaba.hu (BAM!), tovább népszerűsítve immár egy éves programját.
A honlap, a mögötte álló Magyar Kerékpárosklub, valamint a KHEM (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium) egyszerű módszert kínálnak a kellemes sportolással töltött hétvégék elnyújtására a kétkerekű munkahely/suli látogatás által. A kampány, amiről elmondhatjuk, hogy mostanában szinte a csapból is folyik, valóban sikeres, egyre népszerűbb lesz és hivatalos adatokkal is alá tudja támasztani a bicajosok növekvő számát. Tehát folyamatosan fogyatkoznak a lusta kétkedők, mégis  sokan még mindig csak a kifogásokat sorolják a mozgás ellen.

A kezdeményezés lényege, hogy a honlapon való regisztráció után saját kis csapatoddal megkezdheted a letekert kilométerek számlálását és pedálozhatsz az értékes nyereményekért -egészen április 30-ig. Ezeket precízen bejegyezheted az ottani naplóba, majd henceghetsz a  versenytársaknak az eredményekkel. Sajnos azonban a felajánlott bicajos cuccok és a garantált díjak sem mindig jelentenek elegendő motivációt, vegyük hát számba az érveket, amikkel társakat találhatsz, ha belevágnál.

Nálam személy szerint a téli BKV sztrájk verte ki a biztosítékot, amikor is kockára fagyva álldogáltunk a megállókban, s aztán vagy jött troli/villamos/busz, vagy nem. Nem kedvelem a tömegnyomort, a hozzám simuló izzadtan zötykölődő idegen testeket, sem a várakozást és a szeszélyes sofőröket. Ha akkor a méteres hóban nem is, de a jóidő beköszönte óta egyre többet gondolok a megállóban állva a bringámra. Fancsali képet vágok a minden hónapban dráguló bérletemre is, s ezzel párhuzamosan napról napra gyűlik bennem az erő, hogy felpumpáljam a kerekeket.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igen ám, de kigurulni a járdáról a fővárosban néha kész életveszély - mondják többen, de csak mert még sosem próbálták. Kapj elő egy bringaút térképet (tuti nincs, úgyhogy csekkold inkább a már említett honlapot, vagy ha csak a suli környéke érdekel, nézd meg ezt itt) és megtalálod, mi lenne számodra a legmegfelelőbb útvonal. Ha nem is jutsz el mindenhová kerékpárúton, az sem lehet mentség a punnyadásra. Bár egy bukósisak beszerzése biztosan nem árt - azt hiszem, az autósok többsége tekintettel van ránk, a járdán haladva pedig mi, a biciklisták figyelünk a gyalogosokra.


Úticélunk felé haladva, az első feltűnő jelenség, hogy a szembejövő cangások többsége mosolyog és/vagy csenget. Nem akarok nyálas részletekbe merülni, de lássuk be, a napfényben lobogó haj, a kellemes tavaszi szellő és a vigyorgó kisgyerekes családok jó érzéseket ébresztenek. Mielőtt leereszkedne a rózsaszín köd, jön néhány keményebb srác is, utánuk is fordulok, hogy lehet azt a pici BMX-et ilyen sebességgel tekerni, s néha vágyat érzek, hogy cross bringámmal trükkökbe kezdjek - semmi jó nem sülne ki belőle.
Mire hasonló gondolataim végére érek már ott is vagyok, ahová készültem, többnyire jóval rövidebb idő alatt, mintha "tömeggel", dugóba keverő kocsival, vagy gyalog mentem volna. Tudtad, hogy Budapesten csúcsforgalomban a metró és a kismotor után a kerékpár számít az egyik leggyorsabb közlekedési eszköznek?
 
De mit csináljak a cajjal, ha már odaértem? Para, hogy ellopják, de esetünkben ez nem fordulhat elő, a BKF-en ugyanis bárki leguríthatja a fedett mélygarázsba, ahol támasztós tároló várja. Újabban látom, páran hanyagul a kapu melletti zászlórudakhoz döntik - egy jó zárral ez sem jelenthet problémát. Ha követed azt a néhány józan paraszti ésszel is kiötölhető tanácsot, amit a BAM-osok a lezáráshoz site-jukon ajánlanak, talán elég lesz egyszer jó bringát venned az életben. (Más kérdés, ha annyira berúgsz, hogy éjjel otthagyod valahol, mert ilyennel is találkoztam. Hasonló esetben tántorogva, kapaszkodót keresve próbálj a vasparipádra gondolni: bár imbolyog, mégis egész jól segíti az állva maradást illumináltan is.)

A következő ok, amiért ne: mi van, ha leizzadok?
Erre én csak annyit tudok mondani, nézz ki Berlinbe, Amszterdamba, Koppenhágába. Öltönyben tekernek az aktatáskás úriemberek, lobognak a nyakkendők, csillognak a nadrág alján a csipeszek. A lányoknál úgyis elismerő füttyök jelzik majd a szoknya alól villanó combfixet, amúgy meg nyolc, hogy miben vagy, lényeg, hogy válaszd meg a magad sebességét. Nem kell tiszta erőből tekerni, úgyis kétszer olyan hamar érsz oda, mintha kocsival mennél. Sokak választják a munkahelyen való átöltözés lehetőségét is. Ha csak nem cipeled magaddal a csereruhát, nálunk, a BKF-en, hallgatóként ez még kicsit bonyolult lehet, de ha elegen kampányolnánk érte, talán születne megoldás a problémánkra.
A "kerékpárosbarát" cégek szerint a biciklizők fittebbek, terhelhetőbbek, jobban bírják a stresszt. Egyre több helyen veszik tervbe zuhanyzók és biciklitárolók építését, hogy bátorítsák a pedálozókat. Ha nekünk BKF-eseknek adott legalább a tároló, használjuk ki!


Van a barátaim közt olyan, aki azért választotta ezt a főiskolát, mert itt nincs kötelező tornaóra. Én viszont hiányolom! Minden egészséges ember életének része kell, hogy legyen a napi mozgás, s egy oda-vissza úttal a sulihoz ennek jó része le is van tudva.


Jogos kérdés: mozgás a szmogban? Mitől lenne ez egészséges?
Utánaolvastam, s kutatások bizonyították, hogy a biciklisek tüdejébe jóval kevesebb szennyezett anyag jut, mint akár a légszűrővel ellátott autóban utazókéra. Fokozottan veszélyeztetettek a gyalogosok, a babakocsiban ülő babákról már nem is beszélve. A dolog titka: a bringán ülve magasabban vagy, mint pl. az autóban lennél, s mivel a levegőnél nehezebb a szénmonoxid, az inkább az alsó rétegekben terjed. 

Na jó, talán kipróbálnám. De...
Egy próbát mindenképpen megér! Ha emiatt nem vennél bringát, vagy vidékiként nem hoznád fel Budapestre otthonról, egyszerűen kölcsönözz egyet baráttól, vagy kölcsönzőből. Tudomásom szerint iskolánk is büszkélkedett egy-két kölcsönkérhető retro darabbal - járj utána!

Meggyőztelek, de akkor is gáz?
Tudtad, hogy Magyarországon létezik a "legbringásabb pénzintézet" díj? Bizony a magas presztizsű bankok azon versengenek, melyik alkalmazza a legtöbb egészséges életmódot folytató, környezettudatos bicajost! "Biciklivel munkába járni jót tesz az egészségnek - és persze a cég profitjának - állapította meg egy tanulmány, amely a holland közlekedési minisztérium megrendelésére készült. Azok az alkalmazottak, akik rendszeresen kerékpárral járnak a munkahelyre, évente egy nappal kevesebbet vannak betegállományban, mint mások. Vagyis ők értékesebbek a munkáltató számára" - került kijelentésre.
De még idáig sem kell elmennünk. A sulipletykák arról szólnak mostanság, hogy legújabb HÖK-öseink is csapatot verbuválnak és nevezni készülnek. Vajon ők kikről vettek példát? Biztos vagyok benne, hogy a BKF dolgozókról, hiszen élén Dr. Solti Péter főtitkár úrral, már ők is keményen hajtanak a díjakért!

Néhány érdekesség: Amerikában életbe lépett egy törvény, miszerint a biciklivel dolgozni járókat havi 20 dollár adómentes plusz bér illeti meg. Mexikóvárosban avonta legalább egyszer kötelező biciklivel munkába járnia a város vezetőinek és az önkormányzat munkatársainak.
Nem élek álomvilágban, kis hazánk még nem tart itt, de láttassuk magunkat, mi biciklisták, s ki tudja mi lesz néhány év múlva.
 
Végezetül idevágnám a Critical Mass bicajos megmozdulás főszervezőjének, Sinyának szavait: "...szabadság? Általában ez az első, amit mondanak a kezdő bringások. Az, hogy nem függsz senkitől és semmitől, a kollegádtól, hogy haza tud-e vinni, a busztól, hogy mikor jön és hol áll meg, nem kell parkolóhelyet keresned, nincs stressz... Ráadásul nagyon felpörget, simán felér egy reggeli úszással. Jobban jár az agyad, jobb kedvvel indítod a napot, mosolyogsz. A lényeg, hogy természetes, vidám módja a közlekedésnek. Fél óra egy vasdobozban, vagy tizenöt levegőn? Ennyi. Tudom, ez olyan hippinek tűnik, de igaz...

Ennyi mára, kedves hallgató társaim, de összességében még nem végeztem! Nem adom fel, hogy megmozgassalak titeket, úgyhogy hamarosan újra írok a meginterjúvolt főtitkár úrról, és a tekerő Hök-ről!

már
30

Mindig is szerettem volna egy névre szóló bowling inget. Hogy hol hordtam volna, azt nem tudom, mert állítson bármit is Charlie Sheen, a bowling ing hülyén néz ki, ha az ember nem bowlingozás közben hordja. Márpedig én ritkán bowlingozom.

Kriszta pár hete szólt, hogy a szomszédban HÖK-ös bowling bajnokság lesz, ugyanmár nevezünk-e? Bár HÖK-ösök nem vagyunk, és az öt csapattagból ketten keverték a bowlingot a tekével, ketten pedig legyen meg a létszám alapon jelentkeztem, éreztem, hogy végre eljött az én időm. Túlmozgásos lévén amúgy imádom a sportokat, bármit amiben gömbölyű dolgok után kell rohangászni (kislabda, nagylabda, csajok, stb.) nekem találták ki, nem is vagyok olyan rossz. Magam szerint. Szájkaratéban mindig is én voltam a legjobb, mondták is, hogy elmehetnék sportriporternek, „akinemtudjatanítja” alapon. De most eljött az én időm. Bowlingozni tudok. Párszor azért már tényleg gurítottam, és persze sokat néztem Al Bundyt a Rém rendes családban. Koncentráció, koordináció, lendületvétel, finom mozdulattal leteszem a golyót (nem dobom!), laza visszaséta, hátra sem nézve.

Al Bundy óta tudom, hogy a bowlingban milyen fontosak az apró részletek. Fontos az egyen-ing, a golyó megsimogatása, és a másik győzelmének bármi áron való megakadályozása és teljes pszichológiai megsemmisítése. Többek között ennek a fegyvere a profizmust sugalló egyenruha. Az most más kérdés, hogy a iskolánk szeretett narancssárgájában úgy néztünk ki mint egy eltévedt holland szurkolói csoport.

Amikor odaértünk, tudtam, hogy csak nyerhetünk. Irodától fehér bőrű, sportot soha nem űző fiatal értelmiségiek álltak velünk szemben. Szedett-vedett öltözékük a koncentráció hiányát, a részletekkel való nemtörődömséget jelezte. Szinte láttam, ahogy esetlenül próbálkoznak ezzel a nemes, ősi sporttal (már a 3. században is űztek hasonlót a mai Németország, Finnország és Jemen területén), már előre fájt ahogy a golyót (nem labda!) magasról, hangos csattanással ejtik a parkettára. Ahogy a kifinomult, a lendület átadására szolgáló mozgássorozat helyet egyszerűen helyből gurítnak. Nevetgéltek, a bemelegítésnél elkövetett hibákat vállrándítással intézték el. Tudtam, hogy semmi esélyük.

Naná, hogy kikaptunk. Csúnyán. De legalább mi néztünk ki a legjobban az egyen-pólóban.

már
30

Bár a zenész szlengben hétköznapinak számít e mondat, van bárki, aki ezt rajtuk kívül érti? Nos mi, digitális bevándorlók is gyakran érezzük magunkat kívülállónak, amikor a digitális bennszülöttektől azt halljuk, hogy ezt most áplódolom a szájtra de előbb megkérdem a webgazdit, hogy dózolják-e. (Mi van?)

Jó ideig a blog is egy ilyen rejtély volt számomra, annak ellenére, hogy ismertem a szót, sőt eredeti verzióját, a weblogot is, és azt is tudtam, hogy vannak bloggerek. Eddig azonban a kommunikáció egyéb vívmányaival voltam elfoglalva, és még csak pár napja jutottam el odáig, hogy elültessek egy kis padlizsánt a fészbukon (hála érte kedvenc BKF-es hallgatóimnak, bár most már a farmville-es szájber szenvedélybetegség jelei kezdenek rajtam mutatkozni). Lehet, hogy így leszek a bloggal is?

Mindenesetre, amikor megkértek, hogy időnként írjak a BKF induló blogjára, először is a digitális bevándorlók ilyenkor megszokott szorongásán kellett úrrá lennem. Egy kicsit olyan érzés volt, mint amikor először ültem le egy multiedit szerkesztő elé (valószínűleg még egy másik életben), hogy számítógépet használó diákjaimnak végre ne írógépen készült, indigóval sokszorosított szöveget vigyek be az angol órára. Apropó, van még valaki, aki emlékszik az indigóra, vagy tudja, hogy kellett stencilezni?  Vagy, hogy mi az a kazettás magnó és mi volt a pick up a lemezjátszón? Hát én meg arra próbálok folyamatosan rájönni, hogy mi az a HOAX-PROXY-FAKE-ADMIN-POSTCAD-LOL-AVATAR… blablabla. Ez igazi hősies küzdelem a fekete-fehérben közvetített lolka-bolkán-varázsceruzán meg süsün-vukon-vízipókon szocializálódott generáció tagjainak. 

Bár talán nem vagyunk teljesen elveszett nemzedék, hiszen ha mást nem is, magát a változást megszoktuk és elfogadtuk. Ma már mi is használjuk a jutyubot és a videát (az órán is), és nézünk 3D-s szinemákat is. Sőt, felnőtt a kattints nagyi nemzedék is (nekik is van már nevük, ők a digitális menekültek), így 50 éves házasok ma azon veszekednek, hogy ki üljön a laptop elé, apukám pedig épp a Bulgáriában készült 1978-as diákat digitalizálja.

E digitális paradicsomban egyébként a tanároknak viszonylag könnyű dolga van, mert egyszerűen megkérdezhetik a diákoktól, hogy mi is az a spam vagy épp a twitter. A nyelvtanároknak pedig hivatalból kötelessége az ilyesmit tudni, hiszen a nyelv – különösen az angol – épp oly gyorsan változik, ahogy a technika. Így nem lehetetlen, hogy egyszer majd én is követem rektor úr példáját, és ahelyett, hogy itt hosszasan csiripelnék, küldök egy tvítet, akarom mondani tweet-et. 

A tweet már csak azért is izgalmas számomra, mert tavaly az American Dialect Society megválasztotta az év szavának, és ezzel bekerült a szótárakba is, annak ellenére, hogy igen fiatal képződményről van szó. A tweet illetve a twitter 2006-ban született, és Magyarországon is nagyon hamar elkezdték használni. Sokkal gyorsabban, mint például a Big Mac-et, amelyik 1970-ben nyerte el ugyanezt a címet, de mi csak a 80-as évek végén hallottunk róla először. A tweet hallatán be kellett ismernem, hogy fogalmam sincs, mit is jelent pontosan, és igazából – bár naponta használom – a google jelentését sem tudom. Van neki egyáltalán? Tehát fogtam magam, és meggugliztam.

Nem tartott sokáig kideríteni, hogy bármilyen zseniális volt is Larry Page és Sergey Brin, a Google két alapítója, helyesírásban nem voltak a csúcson. Ugyanis a cég bejegyzésekor rosszul betűzték le a névadó googol szót, és azóta az egész világ a googol helyett google-t használ, mi meg guglizunk. Mentségükre legyen mondva, a googol sem gyakran használt szó, ugyanis a 10-es szám századik hatványát jelenti, így nem sokszor írjuk le (számjegyekkel elég hosszú lenne), és különösebb matematikai jelentősége sincsen.

Ennek ellenére, a google lett az évtized szava (egyébként az ugyancsak esélyes blogot megelőzve), jelezve a jövő nemzedékeinek, mivel voltunk leginkább elfoglalva 2000 és 2010 között. Legalábbis azok, akik számos jelölt közül kiválasztják az év, évtized vagy évszázad szavát, úgy vélik a híres történelmi fotókhoz vagy meghatározó eseményekhez hasonlóan egy-egy szó is lényegében ragadja meg azt, ami az embereket az adott korban leginkább érdekelte, sokkolta vagy tette boldoggá (1921-ben például a chips, 1947-ben a bikini és 2001-ben az önálló kifejezéssé vált 9/11). E szavak listáját böngészve nyilvánvaló, hogy nincs új a nap alatt: az embereket most is a fegyverek, az ételek, az erotika, a szépség, no meg a politika és a technika nyűgözi le.

És ami még érdekesebb, e szavak pontosan megmutatják, hogyan alakulnak át mindennapjaink, emberi kapcsolataink, életünk minősége és sebessége. Például valószínűleg azért guglizunk, mert lusták vagyunk kimondani azt, hogy beírom a google keresőprogramba. Hiszen a google egy főnév, ezért nem is lehetne google-özni. Arra nem is gondolok, hogy lusták vagyunk erre valami kreatív magyar változatot kitalálni. Bár az is elképzelhető, hogy a Vészhelyzetet angolul néző közönség áldásos tevékenységének köszönhetően kerülnek e szavak ilyen formában a magyar nyelvbe. Ha a tweet népszerűsége továbbra is ilyen meredeken emelkedik (2010-ben eddig 4 milliárd tweet-et küldtek szét az emberek), lehet, hogy hamarosan tvítelni vagy tvitterelni fogunk?

Még érzékletesebb az Oxford American Dictionary szerkesztősége által (mert itt is nagy ám a verseny) az év szavának kikiáltott „to unfriend” ige, ami azt jelenti, hogy barátainkat töröljük ismerőseink közül valamelyik közösségi oldalon, mert neheztelünk rájuk. Szívből remélem, e szó nem fog elterjedni nálunk, ha mégis, akkor legalább találjuk ki együtt, hogy mondhatnánk ezt egy szóval magyarul (csak ne ánfrendeljünk, mert ez vetekedne az internetes oldalakon mostanában egyre gyakrabban látható lájkolással).

Aztán vannak olyan szavak is, amik teljesen feleslegesek, még az angolban is. Minek kellene külön szó arra, hogy valaki képes meghívás nélkül is bejutni a Fehér Házba (to salahi), és nem tűnik túl sikeres vállalkozásnak slow media-nak nevezni a nyomtatott sajtót. A swine flu-ról viszont az derült ki, hogy sértette a sertéstenyésztők érzékenységét, így száműzték, mint politikailag nem korrekt kifejezést, maradt tehát a H1N1, de szerencsére nem ez lett az évtized szava. Vicces az is, hogy ma már az elhunyt celebeknek is külön szó dukál (talán mert némelyikük jövedelme nagyobb, mint élő társaiké?). A kifejezés nem más, mint a deleb, azaz dead celeb. Nálunk sajnos még nem divat a funemployed sem, az a munkanélküli, akik gond nélkül élvezi édes mindennapjait. A sort még sokáig lehetne folytatni, de ehelyett inkább feldobom a labdát: ki tudja, mit jelent az, hogy intexticated, sexting és choice mother, illetve a szerintem szintén felesleges, de vicces smirting? Jó lenne tudni, első ránézésre érzékelhető-e a szavak jelentése, és érdemes-e magyar megfelelőjük kitalálásával vesződni. Aki pedig érti a címadó zenész szlenget, annak külön gratulálok, megérdemli, hogy a Twitterati tagja legyen. Legközelebb pedig talán arról, hogyan reformálta meg Barack Obama az angol nyelvet…

már
30

Sportolni jó

| Szerző: Aces | 1:35 pm

Sportolni jó. Az egyetlen tiszta játszma. Csak te vagy, az aszfalt, a labda, az ütő, a golyó. Nincs manír, nincs megjátszás, nincsenek felesleges körök. Te és a teljesítményed.

Jó, persze ez így túl szigorúan hangzik, hiszen a sport játék is. Élvezetes együttlét. Endorfin felszabadító túra, öröm, boldogság.

Úgy alakult, hogy nemrégiben a Sugár Bowling pálya vezetője, aki –micsoda véletlen- nálunk végzett, HÖK kupát szervezett, és persze elsőként volt campusát kereste meg.  Mi itt a marketingen természetesen mindenben benne vagyunk, ebből sem maradhattunk ki. Bár nem férünk bele feltétlenül a HÖK kategóriába, de a lelkesedésünk mindenképp pótolja ezt a hiányosságot. Időben indultunk, hogy időben érkezzünk, de a bejáratnál majdnem eltérítettek. A jeges szélben, keményre fagyott hókupacok között, elverekedtük magunkat a Sugár hátsó bejáratához, ahol két hozzánk hasonlóan lelkes, de jéggé fagyott nő állított meg minket. Megpróbáltak rávenni egy reklámfilmben való közreműködésre (nem írom le, hogy csak tömegnek kellettünk volna, mert, az olyan izé…).

Lehet, hogy lemaradtunk életünk nagy lehetőségéről, ami a filmipart illeti...

A pályához elsőként érkeztünk. Egyikünk sem tartozik a profik közé. Sok minden pótolható lelkesedéssel, de azért minden nem. Volt, aki saját bevallása szerint még sosem játszott, de kiderült őstehetség, volt, aki elméletben nagyon profi, de kiderült annyira a gyakorlatban azért mégsem, viszont remek tanácsokat adott. Volt, aki teljesen egyedi stílust alakított ki, szerintem ilyet még nem nagyon láttak a pályák. És van, aki azóta is rendszeresen gyakorol, hogy legközelebb nagyon meglepjen mindenkit.

Jó, hát végül utolsók lettünk, de, komolyan mondom, verhetetlenek voltunk hangerőben, mosolyok és nevetések számában, valamint az azóta a bowling pályán eltöltött időben!

már
30

Sziasztok! 

Harmadéves éves hallgató vagyok kommunikáció és médiatudomány szakon, a BKF levelező képzésében. Február közepén megszűnt a munkahelyem, a helyzet elég kilátástalannak látszott, le voltam törve.

Körülbelül másfél hete éltem a munkanélküliek gondtalan/gondterhelt életét, amikor egyik este e-mail olvasás közben ráakadtam a Karrier Centrum hírlevelére. Tájékoztatójuk az ETR-be irányított ahol a friss állások között találtam egy szimpatikus ajánlatot. Az iskolánk kiadványszerkesztői és grafikai feladatok elvégzésére marketing asszisztenst keresett. Még aznap este elküldtem az önéletrajzomat és a motivációs levelet. Másnap értesítettek, hogy állásinterjúra várnak. Kicsit izgultam, de úgy gondoltam jól sikerült. Pár nappal később kiderült, hogy engem választottak ki a munkára, és másnap már jöhettem is dolgozni. Egy nagyon vidám, fiatalos, szimpatikus társaságba kerültem. Mostantól az iskola blogjának grafikai kivitelezése is a feladataim közé tartozik, remélem, tetszik Nektek!

Így találtam munkát a Karrier Centrum segítségével másfél hét alatt a válság idején. Ezúton is üzenem Nektek, hogy legyetek nyitottak az újdonságokra és OLVASSÁTOK A BLOGOT!

már
30

Rengeteg ember mindenhol, kint ülök a fűben, nézem az órát, mindjárt 7, egyre jobban kezdek kétségbeesni, de megnyugtat a tudat, hogy ezzel most több ezren vannak így.  A Pont Ott Party legfőbb tulajdonsága, hogy bármilyen program van, senkit sem érdekel, mindenki telefonál, idegeskedik,  a gyengébb idegzetűek még sírnak is.

7 órakor pedig kitört a káosz, mindenki sikoltozik vagy örömében vagy kínjában,  én pedig telefonálok, mert mire a kijelzőhöz értem már rég eltűnt a BKF , úgyhogy azonnal körbetelefonáltam, hogy ki látja a pontokat , és akkor tudtam meg, hogy felvettek.

Első gondoltat, szuper.  Új barátok, új élmények, új hely, új élet.  A következő pillanatban pedig, a természetes rettegés „Mi lesz most velem?!”  Azt sem tudtam mik azok a kreditek, hogy hova kell menni órákra, egyáltalán mit fogok tanulni és hogy élem majd túl a gólyatábort.

Hát eltelt majdnem egy év és  most már tudom mi lett velem, új barátok, új élmények, új élet . És még mindig szuper! Igazából nem azt kaptam amire vártam. Vagyis mondták persze hogy itt önállóbbak leszünk és senki nem fog pátyolgatni, de hogy ez ennyire így van ezt nem gondoltam volna. A főiskola tényleg nem csak elméleti tudást ad, hanem igen keményen az életre nevel, ha valaki nem találja fel magát, elég nehéz helyzetekbe kerülhet.  A csoporttársak olyanok mint a középiskolában, van akiket imádunk van akiket nem . Rengeteg lehetőség van arra hogy új ismeretségeket szerezzen az ember, csak tudni kell élni ezekkel. Én szerencsére megtaláltam a lehetőséget , hogy fotózhassak, amit mindig is szerettem volna, és tudjátok: a csocsóasztal mellett születnek a legjobb barátságok J

süti beállítások módosítása