nov
27

Olyan korban élünk, ahol lassan már mindenkinek van legalább egy olyan ötlete, amelytől a meggazdagodást, a világ jobbá tételét és a sikert várja. Lelki szemeim előtt látom, ahogy ezek az emberek birtokukban az általuk korszakalkotónak hitt ötlettel hátradőlve ábrándoznak a sikerről, a gyors és könnyű pénzszerzésről, a vagyon által szerzett javakról vagy csak arról, hogy egy szép nap David Fincher akár róluk is rendez egy filmet, melyben drámaian vonultatja fel az ötletemberek kitartó küzdelmét a sikerig.

Azon embereknek, akik viszont nem állnának meg az álmodozásnál, hanem tennének is céljaikért, Horgos Lénárd és Gyurácz Németh Iván tartott egy kifejezetten tartalmas és informáló előadást a BKF-en.

Az est házigazdája, Dr. Papp-Váry Árpád barátként üdvözölte a meghívott vendégeket, ezzel is megteremtve a családiasabb hangulatot és az érzést, hogy ezek a valóban tapasztalt üzletemberek nem a hakniért vannak itt.

Az előadás témája igen körülírható volt: ha van egy jó vállalkozás indító ötletem, hogyan tovább? Ezen kérdésre előadópárosunk a jól ismert három csoporttal indított, akikhez a kezdő vállalkozók fordulnak tőkéért. A család, a barátok és hát ugye az adományok befektetőktől. Ezek mind járható utak a kezdeteknél, ám azt már a második mondatukban leszögezték, hogy bankokhoz kölcsönért fordulni nem csak, hogy nem tanácsos, de még veszélyes is, hisz bukott ötlet esetén is vissza kell téríteni kamatostul a felvett pénzösszeget, nem is beszélve arról, hogy amíg nem áll egy igazán nagy anyacég a hátunk és a vállalkozásunk mögött, szóba se állnak velünk.

Sokkalta járhatóbb útnak tartották a pályázatokat, melyek vissza nem térítendő támogatása igen kecsegtető, ám a siker érdekében némiképp formálnunk kell elképzeléseinken, hogy megfeleljünk az általuk felállított szigorú feltételeknek. (Ilyen pályázatok és lehetőségek tömkelegével él Magyarországon a TÁMOP).

Egyéb támogatói lehetőségként felmerültek az üzleti angyalok és a magvető tőkealapok, mely utóbbi azért is jó, mert támogatásukat már akkor elnyerheted, mikor projekted még csak ötleti szinten létezik. Persze a legtökéletesebb az lenne, ha maga a piac kezdene el támogatni, de ez igen keveseknek sikerül csak és nagy összeghez sem juttat hozzá rövid időn belül.

Az előadás ezen a ponton új irányt vett és elkezdtünk vélekedni a piac és az igény fogalmáról is fontosságáról. Ez számomra nem várt ismereteket adott, hisz rájöttem mennyire fontos is nagy beruházások előtt kicsit utána szaglászni, hogy az általunk kiszemelt célcsoport vajon tényleg annyira vágyik-e a termékre és az innovációra, mint ahogy azt mi elképzeljük vagy sem. Meg kell tudnunk, hogy valóban létező-e a probléma, amire mi megoldást találtunk. Ilyen egyszerű.

Ezt követően sokkal gyakorlatiasabb téma jött, mégpedig hogy mire is lenne érdemes fordítani a már megszerzett vagyonunkat. Természetesen a piacra lépésbe kell fektetni, méghozzá ha tehetjük, a külföldi piacot célozzuk meg, és nem kell rögtön lerohanni Amerikát, elégedjünk meg a szerényebb ám mérhetőbb fogyasztói kapacitással rendelkező országokkal is.

Végül szót ejtettünk a befektetők igényeiről, miszerint ők jobban szeretik kerülni a rizikósabb vállalkozásokat és inkább a biztos profit hívei, majd szó esett egy-két sikertörténetről és megtudtuk, hogy nem csak az érhet el fejlődést a piacon, akinek feltétlenül tudja a nevét a fél világ. Az előadás befejeztével még érintettük a ”ne félj bukni” témát, s ezen belül azt is közölték megnyugtatásunkra, hogy a banki hitellel ellentétben a befektetőnek nem kell feltétlen mindent visszatéríteni. Ahogy láttam, sokak számára ez egy korrektebb rendezésmódja volt a tartozásnak, mint a jól ismert törlesztés és behajtás.

Összességében ki merem jelenteni, hogy minden percét megérte az előadás. Nem kevés fontos információval és két élettapasztalattal távoztunk mindannyian az előadó teremből.

Rönky Áron beszámolója

okt
25

A második i.e. SMART beszélgetős estjén, volt BKF-es diákok előadását hallgathattuk meg, akik komoly sikereket tudhatnak magukénak a divatiparban. Számos kérdésre választ kaphattunk, többek közt, hogyan legyen saját divatmárkánk, hazai és külföldi vonatkoztatásokba is betekintést kaphattunk, mind tervezői, mind üzleti szempontból.

Három meghívott vendége volt az estének, mindegyikőjük a BKF alumni tagja, egykori hallgatónk. Csillag Katalin Zita, a BKF első évfolyamán végzett, ezzel magáévá tudva az országban első marketing szakos diplomák egyikét. Eleinte, az iskola mellett is komoly szinten modellkedett, a világ minden táján,  majd az évek múlásával adatrögzítőből lett főtervezője egy több országban jelenlevő sportruházati márkának, ahol jelenleg szabadúszóként a cég technikai kollekciójának főtervezője.

Körtvély Adrienn, divattervező, az Ilinx divatmárka alapítója, aki azért választotta a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolát, mert tudta, hogy nem elég, ha az ember tehetséges és kreatív, az üzleti ismeretek ugyanúgy elengedhetetlenek egy saját márka beindításához. Ravasz Nóra, 2 éve szerezte meg nálunk a diplomáját, most divatmenedzserként dolgozik Londonban, a Lili Vision Ltd. alapítója, aki az újdonság miatt választotta ezt a főiskolát. A divat piar részével foglalkozik, mivel felismerte, hogy a divat ezen részén is sok lehetőség adódik, persze csak azok számára akik, megdolgoznak érte.

Pályázni, pályázni, pályázni, új lehetőségek keresése, megragadása, alázat az iránt, amivel foglalkozol, kapcsolatok építése, nyitás különböző országok, kultúrák felé. Talán ezek azok a kulcsszavak, amiket többször is elcsíphettünk az este folyamán, ezek a siker elengedhetetlen kellékei. Nem sűrűn kerülünk olyan helyzetbe, hogy hirtelen minden az ölünkbe hullik, igenis megkell mászni azt a bizonyos szamárlétrát, akkor is, ha néha áldozatokat kell, hozzunk érte. Mindenből meg kell próbálni kihozni a legjobbat, tökéletes példa erre Adrienn, aki több olyan bemutatóról is mesélt, amiktől nem azt kapta, amit várt, viszont sikerült remek kapcsolatokat kiépítenie. Azóta egyes kapcsolataival már sikerült együtt dolgoznia, míg mással igen ígéretes munkára számíthatunk a közeljövőben, ezek az igazi „Öröm, az ürömben” szituációk.

Számos helyen megfordultak már munkájukkal kapcsolatban. Katamodellként is bejárta a világot, de tervezőként sűrűn volt gyárlátogatásokon Indiában és Kínában is, ezáltal nekünk is rálátásunk nyílt arra, hogy milyen folyamat részesei vagyunk, amikor igen kedvező áron jutunk hozzá ruháinkhoz, különböző üzletekben. Ez a téma, aktivitásra ösztönözte a hallgatóságot, kérdéseknek, és érdekes eszmecserének lehettünk szem- és fültanúi.

Nóra Londonban kezdte pályafutását. Elmondta, hogy nehéz volt elkezdeni kint, de itthoni és már ott megszerzett kapcsolatok segítségével sikerült olyan munkát találnia amit szeretett volna. Később Dubaiban is volt szerencséje tapasztalat gyűjtésre, ami első hallásra meglepő lehet a muszlim kultúra miatt, de megtudhattuk, hogy igazi multikulturális városról beszélünk, ami nagyon nyitott, keresik a szakembereket, érdemes arrafelé nyitni.

Adrienn által Japánt ismerhettük meg, hiszen az EU-Gateway Weareurope mentorprogramján négyszer is részt vett, itt jön elő a pályázás fontossága, hiszen a mai napig jelen van a munkájában a szigetország, egy alkalmazás segítségével egyedileg szolgája ki a vevőit, földrajzi helyzettől és napszaktól elszakadva. Ezáltal a japán vevők száma igen meghatározó.

Megtudhattuk tehát, hogy rengeteg tényezője van ennek az iparágnak, és nem árt mindegyikben jártasnak lenni, céljaink eléréséhez. Nálunk is egyre nagyobb hangsúly van a hazai tervezőkön, egyedi márkákon, mint azt a napokban az internetre felkerülő „Being Budapest” című videóban is láthatjuk, hogy a gasztronómia, éjszakai élet és sok más egyéb közt igen komoly szerepet kapnak különböző magyar desingerek is, fővárosunk népszerűsítésében. Mindenképpen érdemes megnézni.Nóra szavaival élve „nem érdemes a nyugatot másolni”, vagyis sokkal kifizetődőbb, ha beleviszünk valami hazait, egyedit, mást a munkákba, mint hogy a már sikeres termékeket próbáljuk utánozni.

Rendkívül érdekes este volt ez a jelenlevők számára, rengeteg érdekes és hasznos dolgot hallhattunk, három különböző embertől, akik egy dologban mégis hasonlítanak, sikeresek abban, amit csinálnak, és ezért keményen meg is dolgoztak, szerintem rengeteg inspiráció meríthető belőlük, és biztos vagyok benne, hogy sokaknak ez az este adta meg a kezdő löketet, arra hogy elkezdjék azt, amiről eddig csak álmodoztak.


Halász Dóra beszámolója

 

jún
26

A Kommunikáció és médiatudomány szak első éves hallgatói Kreatív írás órán több különböző témában kellett megírniuk az év végi feladatot. Horváth Kitti írása.

Feladat

Írja meg egy szerelem történetét mintegy 30 db sms-ben. Minden egyes sms-t ugyanaz a személy küldi valakinek. Az alábbi kifejezések, azok minden ragozott formája tabu a szövegben:

bejön, elhagy, haragszik, jó, jól érzi magát, tök/tökre, tetszik, szép, szeret, társaság

Az alábbi kifejezéseket, azok valamilyen ragozott formáját mindenképp használja fel a szövegben:

alszik, berúg, borsó, bútor, édesanya húslevese, esküvő, kész, málnaturmix, Nike, Swarowski, válik


Dolgozat

Horváth Kitti



Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013.01.04. 14:01

Szia, Timi! A 2012-es év búcsúztatója egyértelműen fergeteges volt. Szégyen vagy sem, nem emlékeztem rá, hogy birtokomba jutott a telefonszámod, így mondanom sem kell, micsoda öröm ért, mikor a telefonkönyvemet bóklászva rád leltem. A szilveszter erről szól, elengedjük magunkat, piálunk, szórakozunk, beszélgetünk, így remélem, egyikünknek sem kell szégyenkezni és kimondhatjuk- tabuk nélkül-, hogy berúgtunk. Ennek ellenére őszintén bízom benne, hogy emlékszel még rám és , hogy valamikor az életben még viszontlátjuk egymást. Üdv. : Bálint a Beck’s  pubból

 

Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013.01.09. 23:34

Mesés voltál a ma esti vacsorán. Örülök, hogy eljöttél. Nem tudom, Te mit kívántál, miután hullócsillagot láttunk, de azt tudom, hogy, ha az kívánságom teljesül, én leszek a legboldogabb ember a Földön.

 

Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013. 01.29. 22:22

Nem értem, miért vagy képtelen válaszolni a hívásomra. Semmi baj, leírom hát SMS-ben a „magyarázatomat”, ami inkább tény. Borsócska valóban a barátnőm, de már múlt időben. Hosszú időt töltöttünk együtt, voltak kellemes perceink, de részemről elmúlt a szerelem. Ezt Rékának is elmondtam. Azonban neki még mindig nem sikerült teljesen túllépnie ezen a szakításon. NEM csaptalak be, NINCS barátnőm, és NEM vagyok ugyanakkora tuskó, mint az összes többi férfi.

 

Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013. 01.29. 22:40

Már megint tévedsz. Nem szokásom minden nőnek különleges becenevet adni. Te a Jégcsapkirálynőm vagy, mert alig tudtalak szóra bírni a buliban sem és mindvégig rideg voltál velem. Most is az vagy, szóval nem hazudtolod meg a csúfnevedet. J Rékával 2008-ban ismerkedtem meg a 27. Nike  Budapest Nemzetközi Félmaraton Futóversenyen, ahol ezzel a névvel nevezett: Borsócska 21. ÉRTED, majomka?!

 

Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013.02.14. 23:57

Micsoda golyóérzéked van! Nem semmi! Ne felejts el időpontot kérni a műkörmösödtől, mert botrányosan festesz kilenc körömmel. (Természetesen csak vicceltem, észre sem veszem, ha nem mutatod meg és nem siratod percekig a Swarovski  díszköveidet. J )Vidám álmokat, bowling királynőm.


Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013.02.15. 22:46

Képzeld, megcsókoltam ma egy jégcsapot. Nem is volt olyan fagyos, mint gondoltam. Sőt! Mintha olvadásba kezdett volna. Remélem , előbb-utóbb folyékony halmazállapotúvá válik. Úgyis azzá változtatom! ;)

 

Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013.03.01. 12:07

Hmm. Odáig vagyok az új Facebook profilképedért. Sokat dob rajta, hogy éppen én ölellek át hátulról. J Írj, ha végeztél a tanulással mára!

txtmessage.jpg 

Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013.03.28. 06:17

Imádtam a mai éjszakát!!! 10/10

 

Feladó: Bálint

Címzett: Jégcsapkirálynő

Dátum: 2013. 04.03.

El sem hiszem, hogy ezt is megértem. A kisasszonynak magától eszébe jutottam. Én is Téged! J

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.04. 00:01.

Ma fél éve annak, hogy az én egyetlen Nyuszifülem vagy. Érik egy bemutatkozás Sopronban, az ősöknél. Mondjuk pénteken egy vacsi a szüleimnél?

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.10. 13:12

Anyám kicsit körülményes. Ne vedd magadra. Szimpatikus voltál neki, különben nem mutatta volna meg a virágokat a hátsó kertben. Azok kivételes virágok számára, csak azoknak mutatja meg, akiket megszívelt. Higgy nekem!

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.10. 13:30

Biztos a málnaturmix a hibás. Anyám bevett szokása, hogy még megküldi egy kis ételszínezékkel, hogy minél ínycsiklandóbb legyen. Van orvosságod? Vagy esetleg szeretnéd, hogy elkísérjelek orvoshoz? Négykor végzek.

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.10. 15:40

Úgy fest, hogy hatnál előbb egész biztosan nem tudok szabadulni. Nem tudlak elkísérni, kicsim, bocsánat. Még mindig émelyeg a gyomrod? L

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.10. 20:52

Voltam Nálad. Nem csengettem fel, mivel abban bíztam, helyre jöttél és sikerült elaludnod. Ehelyett üres a lakásod, az ebédlőasztalon heverő papírokból pedig arra következtettem, hogy nőgyógyásznál jártál. MIÉRT VAGY REPÜLŐÜZEMMÓDBAN?

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.17. 08:07

Akárki akármit gondol, nekem fél év is elég ahhoz, hogy kijelentsem, Veled akarom leélni az életem.

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.17. 09:00

Nekem viszont egyáltalán nincs kétségem efelől. Fölösleges is ezen agyalnod. Olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy ma csupán annyi dolgod lesz egész nap, hogy Lakáskultúra magazinokat lapozgass. Nekem ma ennél lényegesen több elintéznivalóm lesz, de sietek Hozzád. Bocsánat, Hozzátok. J


Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.06.24. 12:11

Nem hiszem el, hogy a WC-ről kell megüzennem PONT Neked, aki ismeri már anyám rigolyáit, hogy a főztjét SOHA, SEMMILYEN körülmények között NE kritizáld. Édesanya húslevese szent és sérthetetlen. Igazán kivághatnád magad valami olyasmivel, hogy terhesség alatt mindent sótlannak és ízetlennek találsz.  Légy’szííí!!!! Csók a WC-ből, tali az ebédlőben fél perc múlva.

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.07.01. 07:32

Délelőtt 11-kor érkeznek a bútorszállítók. El ne felejtsd.

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.07.03.

www.mineknevezzuk.hu. Különleges keresztnevek tárháza, ajánlom figyelmedbe. Csók Nektek, 7 felé érkezem. Sütnél nekem májat estére? Megkívántam. Meg Téged is. :)

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.07.13. 12:09

KIKÉSZÍTESZ. Muszáj vitatkoznunk egy átkozott szalvéta színén? Szerintem viszont pozitív, hogy engem ezek az apróságok nem érdekelnek. Mert így legalább nem szólok bele a számodra oly fontos részekbe. Vagy részletekbe. J

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013.07. 16. 21:10

Hülyeség, hogy az esküvőnk előtti napon nem alszunk együtt. Így le sem tudom hunyni a szemem... Bár, ha kapnék egy édes SMS-t a leendőbelimtől, javulnának a pihenési esélyeim. Már ha létezik egyáltalán ilyen. J

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2013. 07.16. 21:21

Ez inkább izgató volt, mint álmosító. Eszet Lenke. J Imádlak, és alig várom, hogy holnap a feleségem légy.

 

Feladó: Bálint

Címzett:

Dátum: 2014.03.13. 10:01

rohanok

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2014.05.01. 14:15

Azt vágod, nyussz, hogy a kórházból hazafelé, a nagy izgalmak közepette elfelejtettünk fizetni a taxisnak? És még csak nem is szólt... A kis kópénk már élete negyedik napján kizsiványkodta a szépségével, hogy ingyen hazautazhasson. Most jutott eszembe nekem is…

 

Feladó: Bálint

Címzett: Kincs

Dátum: 2014. 09.10. 14:17

Fodrász után nem kell rohannod haza, mert Zolival kihoztuk a gyerekeket a meccsre. Remekül érzik magukat. SZRTLK.

jún
18

A Kommunikáció és médiatudomány szak első éves hallgatói Kreatív írás órán több különböző témában kellett megírniuk az év végi feladatot. Szappanyos Anett írása.

Feladat

Írjon levelet annak a tanárának, akitől a legtöbbet szenvedett a középiskolában. Ne feledje, már nem állnak hierarchikus viszonyban.

Dolgozat

Szapanyos Anett

Kedves Tanárnő!

Sokat gondolkoztam, hogy kinek is illene megírnom ezt a levelet, mivel hatalmas versenytársra lelt a matek tanárnő (P. tanárnő) személyében. P. tanárnő ugyanis attól a perctől kezdve kereste az ásót a síromhoz, amikor beléptem az első órájára. Én sajnos csak az első néhány hét után vettem észre a nyálkás zöld csápjait, amelyeket, mint szemet és orrot, egyszerre használt arra, hogy megtalálja és szárnyai alá vegye a magamfajta embereket. Mit értek magamfajta alatt? Hát persze, nyilván szereti hallani, amint kimondom: bár furcsa, nem a német volt az egyetlen olyan tárgy, amelytől a hideg rázott és a gyomrom felfordult, mindamellett, hogy akár japánul is meg lehetett volna tartani az órákat. Ó, nem. Bizony a matekkal is ilyen volt a viszonyunk. Szenvedélyes és gyötrelmes, épp, mint a szerelem. Csak ez szar volt.

Igen, szenvedélyes. Minden becsöngő után elkezdődött a szinte soha véget nem érőnek tűnő adok-kapok játék P. tanárnő és köztem. Egy idő után minden erőmmel azon voltam, hogy megsemmisítsem az óráit, neki pedig adott volt minden eszköz ahhoz, hogy meghiúsítsa a terveimet – és persze mindig fölénybe került, például amikor fülig érő, véleményem szerint inkább fröcsögő vicsorhoz hasonlító ám mégis mézes-mázos mosollyal vágta be a tizenkettedik karót (hozzáteszem, ugyanezt megtette bármiféle ok nélkül is, ugyanezzel az „egyest adhatok neked te szaros”- boldog mosolyával együtt). Mikor már azt hittem, nem tudja hova fokozni eredendő rosszindulatát és gonoszságát, rámcáfolt – bár én kicsit bíztam is benne, hogy nem hagyja magát az öreglány. Egy napsütéses, csodaszép szerdán sikerült a bojkott akciómat olyan magaslatokba repíteni, ahol már P.-nél is elszakadt az a bizonyos cérna, s ő nem is volt rest dühét a keze által a nyakamon kifejezni, mindenféle halálos fenyegetéseket köpködve felém.

Ugye, Tanárnő, most kicsit kezd leesni az álla, hogy Ön még ezt a nőt is túl tudta szárnyalni?

Nem volt kis meló, így utólag még én is kapkodom a kalapomat.

De így van. Igaz, sikerült egy gyenge tréfa miatt rosszul indítani az osztályunkkal a négy közös évet, ám sem azalatt, sem azóta nem sikerült megértem, hogy miért nem akart túllépni a történteken, és miért gondolta azt, hogy bosszút állhat az életen a veszteségéért azáltal, hogy minket is megfertőz a keserűségével és a végtelen pesszimizmusával. Természetesen szíve joga tönkretenni minden Ön körül lévő ember, diák, tanár, s barát életét, ám – valószínűleg az én saját gyermekded naivitásomnak és élethez nem-értésemnek köszönhetően – mind a mai napig nem értem, hogy ebből Önnek mi érdeme és boldogsága származott. Sosem sikerült megértenem, hogy miért utálja az egész osztály egy olyan rosszul elsült vicc miatt, amelynek a hátteréről semmit sem tudhattunk. De nyilván a mi édesanyáink rossz nevelése is benne lehet a dologban, hisz Ön mindig mindent megtett értünk és a jó kapcsolatokért. Igen.

De most nem a közösségről van szó. Én igazából csodálom Önt. Csodálom, mert mindig olyan mérhetetlen elhivatottsággal tudta adni a törődő osztályfőnök és tanár képét, hogy néha egy-egy igazán, őszintén elhivatott tanár is sírva elbújhatott volna Ön mellett a sarokban.

alien.jpgA kép illusztráció

Itt gyullad ki a villanykörte, és jövök rá, hogy valójában P. tanárnő nem is vetélytársa, hanem inkább valamiféle mentora vagy segítője lehetett Önnek, hiszen a zöld, takonyszerű csápok Önnél is tökéletesen vették az ártatlan diákok „nemtudom” és „rohadtulnemérdekel” jeleit. Megérezte, hogy nem szimpatizálok a tárgyával és elég rossz is vagyok benne, ezért igyekezett minél jobban alám- és keresztbe tenni. De hát mindenkinek kell egy cél, egy álom. Így én voltam az Öné. Nos, ez hosszútávon 1-0 nekem.

Őszinte csodálatom mellett szeretném még kifejezni hálámat is. A Tanárnőnek köszönhetően  egyrészt szinte minden egyes középiskolás napom remegő gyomorideggel telt el, immunis is lettem erre, így igazából már nem is tudom, milyen az, izgulni, idegeskedni, ingerültnek lenni... Vagy mikor is van az embernek gyomoridege?  Csak annyi rémlik, hogy volt valami fura, aztán küzdöttem magammal is, hogy ne váljon belőlem falusi kocsis, aki éppen egy lopós suhanc fiút próbál móresre tanítani, minden anyai szót nélkülözve.

Másrészt pedig Önnek és az Önből áradó gyűlöletnek, gonoszságnak, megtörtségnek és az ebből kialakult félelemmel teli ravaszságnak és ármányosságnak köszönhetően megtanultam, hogy az ember akkor tud igazán hatásos lenni egy vitában, és akkor tud kiállni az igaza mellett, ha hideg, csendes és végtelenül nyugodt. Nem szabad felemelni a hangunkat. Nem szabad teret hagyni a partner támadásainak. Mosolyogva kell ezeket fogadni, és meg kell várni, amíg a partner a saját mocskos kis levében főzi meg saját magát. Tudja, ilyenkor (is) hallatszik az a bizonyos „kopp”. És úgy tűnik, ezzel hiába minden kis buktatási trükk, rosszindulatú cinizmus vagy irónia – 2-0. Nekem. De ki számolja.

Úgyhogy köszönöm, Tanárnő, azt a négy évet, rengeteg tanultam Öntől, bár németül még most sem tudok egy szót:

 

Tschüss!

Szapanyos Anett

jún
14

A Kommunikáció és médiatudomány szak első éves hallgatói Kreatív írás órán több különböző témában kellett megírniuk az év végi feladatot. Alább Canadic Petra írása olvasható.

Feladat

Írjon levelet annak a tanárának, akitől a legtöbbet szenvedett a középiskolában. Ne feledje, már nem állnak hierarchikus viszonyban.

Dolgozat

Canadic Petra

Tisztelt osztályfőnök !

Gondolom, meglepetésként éri, hogy a beérkező levelei között az én nevem szerepel, de így, hogy több, mint 210 kilométer választ el bennünket egymástól és már nem vagyok köteles elviselni az idegesítően krákogó hangját, eljött az ideje annak, hogy az eddig meg nem hallgatott véleményemet ünnepélyesen leírjam. Félreértés ne essék, a „tisztelt” megszólítást közel sem gondolom komolyan, eszem ágában sincs tisztelni a maga fajta emberi lényeket, így a magázódást is csak a formalitás érdekében használom, hiszen akármilyen nehezére is esett elhinni az évek során... nagyon jólnevelt kislány vagyok. Meg szeretném köszönni ezt a pokoli 4 évet, amelyet maga azzal töltött, hogy tönkretegyen, megalázzon és semmibe vegyen. Elvégre az igazán jó munkát végző pedagógus dolga az, hogy kiközösítse az embereket és nem az, hogy összetartsa az osztályt. Köszönöm a tizediket, amikor ellenem fordította az osztály nagy részét, mondván, hogy a hozzám hasonló, idézem : „retardáltak” csak rossz példát statuálnak a többiek számára. Akkor is tudtam, hogy egy rosszindulatú, bepókhálósodott osztályfőnököm van, de emellett az is kiderült a számomra, hogy kik az igaz barátaim, és kik azok, akik csak a tökéletes puskázási szokásaim miatt haverkodtak velem. Ezért tényleg hálával tartozom, mert érettségi után láthattam a seggnyalóit egyesével elbukni és magukba roskadni, miközben én a főiskolai beiratkozási papírjaimat szoríthattam a kezemben. Ennél nagyobb elégtételt csak akkor éreztem, amikor a saját emberei miatt rohant ki sírva az osztályból.

Önnek köszönhetem azt is, hogy betekintést nyerhettem az igazgatóság mindennapjaiba, mivel volt egy „csodás” időszaka a középiskolás éveimnek, mikor hétfőtől péntekig én szolgáltattam témát az értekezleteknek, természetesen az összes ilyen meetingen részt kellett vennem, majd az elmulasztott órák miatt ki is akart rúgatni, holott nem önszántamból nem jelentem meg az előadásokon. Mindezt miért ?! Elsősorban a kinézetem miatt. Minden megmozdulásom után beszédet tartott.  Gratulálok ! Hadd áruljak el valamit kedvenc tanárnőmnek: még mindig vörös a hajam és imádom erősen sminkelni magam, ha olyan kedvem van. Még mindig imádom a fekete bakancsomat és a sportcipőimet, és eszem ágában sincs lecserélni egyet se csilivili tűsarkúra. A trottyos gatyáim és a menő pólóim helyére még mindig nem került leopárd mintás koktélruha, és nincs is tervbe véve. Remélem, beleégett már a kis agyacskájába, hogy táncos vagyok, nem plázacica. Apropó tánc! Emlékszik az igazolásaimra, amikor versenyeztem, felléptem, vagy épp világbajnokságokra készültem? Képzelje csak, megérte minden egyes alkalommal melegebb éghajlatra küldenem Önt, amikor közölte, hogy ez csak ugri-bugri és ebből nem lehet megélni. Talán nem az én iskolán kívüli életemmel kellett volna törődnie, mivel én végül edző lettem, klipekben szerepelek, és több száz ember nézi a csapatom fellépéseit, miközben az akkori kis kedvenceiről és nagy reménységeiről olyan szaftos pletykák jutnak a fülembe, hogy helyettük is szégyellem magam nő létemre, úgyhogy ezúttal is üzenem, hogy csessze meg a megalázó, lenéző kijelentéseit, amelyekkel a hátam mögött példálózik a mostani tanítványainak! Ha magán múlna a sorsuk, ők is hasonlóan begyepesedett, céltalansággal küzdő emberek lennének 72 macskával a nyakukon életük végéig, mint maga.

hhdancer.jpgA kép illusztráció

Na mindegy, térjünk inkább vissza a magával töltött rettentő tanulságos időszakra.

Ha jól emlékszem, anno kilencedikben, mikor megbuktatott matematikából, azt hangoztatta, hogy így legalább az egész nyári szünetet tanulással töltöm majd, és úgy megizzaszt a pótvizsgán, hogy 100%-os legyen az osztályismétlésem, így megszabadul majd tőlem. Sajnálom, tanárnő, de a szegényes próbálkozásai már akkor is kevésnek bizonyultak, hiszen a négyes dolgozatom után romba döntöttem az összes tervét. Akármilyen fáradságos munkával próbált besarazni a vezetőség és az osztályom előtt, emberségből mindig is jobb vizsgát írtam, mint Ön, és ezt hál’Istennek többen is így látták, mivel engem még mindig szívesebben fogadnak néha napján, mikor átlépem az iskola küszöbét, mint magát, aki rendszeresen megfordul ott.

Örülök, hogy máig a szőr is feláll a hátán, ha meghallja a nevem, így biztosra vehetem, hogy emlékezetes diákja voltam az intézménynek és az Ön pályafutásának. Az emberek legalább az őszinteségem és a tökösségem miatt tiszteltek, és nem a posztom miatt. Ezt tudván egyetlen magával szembeni tiszteletlenséget sem bántam meg sem akkor, sem most. Mint mondtam már sokszor : én mindig úgy viselkedem másokkal, mint ahogy mások velem. Szerintem ez így igazságos. Azt pedig, hogy maga mit gondol erről a levélről, rólam vagy bármi másról ezzel kapcsolatban, inkább tartsa meg magának.

Üdvözletem : Petra, a bevándorló

jún
21

Kreatív karanténsziget

| Szerző: Tom Average | 3:11 pm

irbene1.JPG

Egy elhagyott szovjet laktanyába indult kilenc kommunikáció és média szakos MA és BA hallgató két oktatóval, hogy multimédiás projekten vegyenek részt Hollandiából, Lettországból és Finnországból érkező egyetemistákkal közösen. Kottász Adél beszámolója.

irbene2.JPG

Első ránézésre

Elhagyott város. 32 m magas antenna. Lettország, Mikelbaka. Erdő, amerre a szem ellát, és még tovább is. Idén itt rendezték meg a kreatív karantén szigetét, az ICQ-t, ahol a megszokott világtól elzárva vehettünk részt workshopokon, mesterkurzusokon, vendégelőadásokon, majd koncerteken és a munkáinkból készült kiállításon. Lettország, Hollandia, Finnország és Magyarország egyetemeiről és főiskoláiról érkeztek hallgatók és oktatók a programra, ez már önmagában is garantálta a változatosságot. De helyszín is izgalmas volt, amit tetézett még az a tudat, hogy mi voltunk az utolsók, akik ilyen állapotban látták. A távozásunk után lerombolták az elhagyott várost.

irbene4.JPG

Laknád?

Mi volt az ICQ előnye? Többek között az angol nyelv gyakorlása, hiszen közös nyelvre van szükség a közös munkához, és persze kicsit a szórakozáshoz. A csapatmunka megtapasztalása és a kultúrák és emberek megismerése is a mérleg pozitív részét erősítette. A közös élmények összekovácsolták a résztvevők csapatát,  barátságok, sőt szerelmek is szövődtek Mikelbakában. Ráadásul a környezet leírhatatlanul gyönyörű volt.

irbene6.JPG

Finn, magyar és Hollandiában tanuló német hallgatók brainstormingja

Ezzel szemben hátrány volt az éjszakai hideg, a sok szúnyog és … mondanám tovább, de nincs mit. Eltörpül a negatív oldal, a másikhoz képest nem is létezik.

irbene7.JPG

A tengerpartot a táborból nagyjából 300 méter sétával el lehetett érni, és a látvány, ami fogadott, életem egyik legszebbje.

A munka helyszíne közel 10 kilométerre volt a tábortól, ezt az utat nap mint nap biciklivel tettük meg. (Fittek LETTünk a tábor végére:))  Két rádióantenna és egy elhagyott, romos település volt a helyspecifikus ihletforrás, ezek szolgálták az alapot a közös munkához. Ennek eredményei voltak videók, képek, installácók, melyekből az utolsó napokon készült a kiállítás. A videókat megtekintheted itt, itt.

irbene10.JPG

Holland este sütievő játéka

Rengeteg volt a munka, de jutott időnk és energiánk a kikapcsolódásra is. Bár az első két estén még nem szólt zene, a többi napon kultúrestek, játékok, tábortűz és zene aranyozta be a szabadidőt, az éjszakát. Bár elég nehéz éjszakáról beszélni egy olyan helyen, ahol naponta 5 óra sötétség sincs. Különleges volt, az biztos.

irbene11.JPG

már
14

TDM szakirány

| Szerző: Tom Average | 9:58 pm

Szívesen foglalkozol tervezéssel, kutatásokkal és elkötelezett vagy a hazai turizmus fellendítése és minőségi fejlesztése irányában? Akkor a TDM szakirányon a helyed!

De kezdjük az elején: mi is maga a TDM? A betűszó a térségi desztinációs menedzsment kifejezést takarja. A TDM szervezetek célja, hogy az adott régióban a minél több és színvonalasabb attrakció révén a turisztikai forgalom növekedjen.

A szakirány célja, hogy holisztikus szemléletmóddal, a térségek, desztinációk turisztikai menedzsment feladatainak ellátásához szükséges sokrétű és komplex ismeretekkel rendelkező turisztikai szakembereket képezzen, hogy turizmusunk valóban elindulhasson a minőségi fejlődés útján.

A szakirányon a desztinációk turisztikai tervezési módszereivel, gyakorlati megvalósításával, a turisztikai termékek tervezésével, turisztikai attrakciók menedzsmentjével, a desztinációk piacra vitelét segítő marketing tevékenységek kialakításával, turisztikai pénzügyi és humán erőforrás menedzsmenttel, projektek fejlesztésével és menedzsmentjével ismerkedhetsz meg alaposabban. Az elméleti ismeretek mellett a gyakorlati órákon aktuális témákkal és feladatokkal találkozol majd, melyek segítségével felkészülhetsz a munka világára. 

A szakirányon végzettek az újonnan kialakuló turisztikai irányító intézményekben - helyi, térségi, regionális és nemzeti Turisztikai Desztinációs Menedzsment szervezeteknél, önkormányzatoknál turisztikai referensként, kistérségi szövetségekben, vidékfejlesztési irodákban, a Magyar Turizmus Zrt. külképviseletein, központi, regionális irodáiban, a mindenkori turizmusért felelős minisztériumban, regionális fejlesztési ügynökségeknél, turisztikai tanácsadó cégeknél, vendéglátó és turisztikai szolgáltatásokat nyújtó vállalatoknál valamint saját vállalkozásaik élén helyezkedhetnek el.

A térségi turizmus menedzsment szakma viszonylag újnak mondható hazánkban, intézményrendszere még csak kialakulóban van. Talán ennek is köszönhető, hogy a munkaadók keresik a szakirányú végzettségű fiatal szakembereket, ezért a szakmailag jól felkészült, kreatív, kitartó, hivatástudattal rendelkező hallgatók jó kilátásokkal indulnak a munka világában.
 

Diplomában szereplő végzettség megnevezése: Közgazdász turizmus-vendéglátás szakon, TDM szakirányon.

Szakirány vezető:
dr. Sziva Ivett, főiskolai docens

Minimum létszám:
35 fő

 

 

 

 


 

már
9

Ha az egészségturizmus kerül szóba, mindenki a híres magyar gyógyvizeket kezdi emlegetni, ám azt kevesen tudják, hogy ennél valójában sokkal többről van szó. Ez egy rendkívül szerteágazó terület, mely felöleli többek között az egészségügyi turizmust, a gyógyturizmust, a medical wellnesst, az aktív és a családi wellnesst.

Az egészségturizmus évek óta a legnépszerűbb szakirány a Főiskolán, nem is véletlenül. Magyarország adottságai remek elhelyezkedési lehetőségeket biztosítanak az itt végzett hallgatóknak. Gondoltad volna például, hogy az osztrák határ mellett virágzik a fogászati turizmus? Vagy hogy egyre nagyobb az igény az orvos által felügyelt wellness- és gyógykezelésekre? És azt, hogy gyakran az aktív vagy a családi wellness programok alapján választanak szállodát a vendégek? Persze nem szabad megfeledkeznünk az ország különleges természeti adottságairól sem. Ilyen például a Hévízi-tó, mely egész évben vonzza a hazai és külföldi turistákat.

egeszsegturizmus.jpgAz egészségturizmus rendkívül dinamikusan fejlődik, a modern világban egyre erősödik az egészségtudat, az emberek többet költenek saját és családjuk egészségére. Ezt az erősödő keresletet próbálja kielégíteni a kínálat, mely mind minőségileg, mind mennyiségileg folyamatosan fejlődik. A fejlődés fenntartásához elengedhetetlen a jövő szakembereinek megfelelő képzése. Erre törekszik a szakirány, melynek elsődleges célja nem egy hatalmas lexikális tudás átadása, hanem a megfelelő szemlélet kialakítása a hallgatókban. Nem találkozol majd több száz oldalas tankönyvekkel, a képzés inkább egy érdekes felfedezőút.

A szakirány célja a nemzetközileg versenyképes szakemberek képzése, akik megfelelő nyelvismerettel és szakmai tudással rendelkeznek, vendégközpontúak, udvariasak és nem utolsó sorban szeretik a szakmájukat. Ebben neves szakemberek működnek közre, akik az elméleti anyagon kívül gyakorlati tapasztalataikat is meg tudják osztani a hallgatókkal. A szakirányon tanít többek között Vörös Imre, a Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő megálmodója és első igazgatója, Móricz Szilvia, a Hotel Spirit jelenlegi marketingigazgatója, akinek nevéhez a legjobban kihasznált vidéki szállodák köthetők, Dr. Kiss Ferenc, a Széchenyi Gyógyfürdő igazgatója, Dr. Horváth Remény, a Széchenyi, valamint Dr. Domoki Magdolna, a Gellért Gyógyfürdő nappali kórházának főorvosa.

Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy a munkaadók elégedettek az oktatás szakmai tartalmával, a kezdő munkavállalók felkészültségével és többnyire a hozzáállásukkal is, épp ezért a szakirányon végzett hallgatók 90%-a a diplomaosztás utáni szeptemberben el tud helyezkedni. És ha azt hiszed, ez az egész csak marketingszöveg, íme néhány itt végzett hallgató, akinek tényleg sikerült: Jarabin Zita, A Budapest-közép-dunavidéki RMI szakmai titkára, akinek pozícióját egyenesen az államvizsga bizottság elnöke ajánlotta fel, Juhász Szabolcs, aki jelenleg az Aquaworld fürdőigazgatója és végül, de nem utolsó sorban Sátory Viktor, aki a Mellow Mood igazgatói asszisztense.

A diplomában szereplő végzettség megnevezése: Közgazdász turizmus-vendéglátás szakon, Egészségturizmus szakirányon

Szakirány vezető: dr. Ruszinkó Ádám

Minimum létszám: 35 fő


 

 

 

 



már
9

Szereted a tradíciókat, ugyanakkor szeretnél naprakész szakmai tudásra szert tenni? Ha igen, a hivatásturizmus a te szakirányod!

Hogy miről beszélek? A BKF hivatásturizmus szakiránya volt az első szakirány (az egészségturizmus mellett), mely Magyarországon a turizmus-vendéglátás képzésen belül elindult. Ettől függetlenül természetesen nem idejétmúlt elméleteket kell majd elsajátítanod poros könyvekből, hiszen a szakirány oktatói naprakész, a mindennapi munka során használható tudást adnak át a hallgatóknak. Az elméleti tudás mellett nagy hangsúly van a gyakorlaton is, hiszen ebben a szakmában nincs Pitagorasz-tétel, amit le lehet emelni a polcról. A képzés keretein belül mindig vannak helyszínlátogatások, ahol a hallgatók testközelből ismerkedhetnek meg a szakmával és fontos kapcsolatokat építhetnek.

A szakirány célja, hogy a hallgatók a piaci igényeknek megfelelő, a hivatásturizmusra specializált tudásra tegyenek szert, hiszen a hazai és a nemzetközi tendenciák is azt mutatják, hogy a szabadidős utazások mellett az üzleti utak teszik ki a vendégforgalom egyre nagyobb részét.

És hogy miben több ez a szakirány, mint egy rendezvényszervező OKJ-s képzés? Itt nem az esküvők és a családi rendezvények szervezésének részleteit tanulhatod meg. A hivatásturizmus a konferenciákat, kiállításokat, üzleti utakat, céges rendezvényeket és egyéb üzleti eseményeket foglalja magában, melyek szervezése magasabb szintű kompetenciákat igényel, mint a családi rendezvényeké.

hivatasturizmus.jpg

Az elhelyezkedési lehetőségeket tekintve elmondhatjuk, hogy a szakirányon végzett hallgatók vidéken könnyebben tudnak elhelyezkedni, hiszen a vidéki nagyvárosok szenvednek a képzett szakemberek hiányától, míg a fővárosban inkább a telítettség jellemző. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy mint minden más területen, kellő elhivatottsággal, szorgalommal és egy kis szerencsével itt is könnyen találhatsz a végzettségednek megfelelő munkát.

Ha úgy érzed, megvan benned a kellő alázat, nyitott és kommunikatív vagy és tudsz egyszerre több dologgal foglalkozni, ezen a szakirányon biztosan megtalálod a helyed!

 

A diplomában szereplő végzettség megnevezése: Közgazdász turizmus-vendéglátás szakon, Hivatásturizmus szakirányon

Szakirány vezető: dr. Faragó Hilda, főiskolai docens

Minimum létszám: 35 fő


 

 

 

 

 

már
7

Tudtad, hogy a turizmusból származó árbevételek 2/3-át a vendéglátásban realizálják? Ezért is született meg a döntés a gasztronómia szakirány elindításáról, ami az elhelyezkedési lehetőségeknek igen széles spektrumát kínálja. A szakirányon végzettek a vendéglátás szinte minden szintjén elhelyezkedhetnek. Lehetsz pincér, üzletvezető, üzletvezető-helyettes, éttermi csúcsvezető, sőt, akár saját üzletet is nyithatsz.

gasztronomia.jpgÉs hogy miben más, mint egy OKJ-s képzés? Itt nem csak a gyakorlati ismereteket sajátíthatod el, hanem azokat az elméleti ismereteket is, melyekkel a vendéglátás közép- és felsővezetői pozícióit töltheted be. Az ételkészítés és a felszolgálás gyakorlati ismeretei mellett megismerkedhetsz a rendezvények szervezésének és a közösségi étkeztetésnek a legapróbb részleteivel és elsajátíthatod a közép– és felsővezetői szinten elvárt műszaki, élelmiszerbiztonsági, hulladékkezelési és protokoll ismereteket.

A szakirányon olyan neves gyakorló szakemberek tanítanak, akik már az oktatásban is szereztek tapasztalatokat, vizsgáztatnak, zsűrizni járnak. Ezen kívül a Főiskola célja, hogy minél több olyan szakembert hívjon meg oktatni, akik egy-egy területnek elismert specialistái.

Ha attól félsz, hogy nem tudsz a végzettségednek megfelelő szakmában elhelyezkedni, íme néhány adat, ami talán eloszlatja a kétségeidet: Ma Magyarországon a turizmusban körül-belül 160 ezer ember dolgozik. Ebből a szállodákban 22 ezer, a szálláshelyeken összesen 34 ezer, utazási irodákban és idegenvezetőként 5000-5000 fő. Kiszámoltad mennyi maradt? Nem, nem tévedsz. A vendéglátásban jelenleg körül-belül 94 ezer fő dolgozik. Ami a külföldi munkavállalást illeti, elmondhatjuk, hogy ezzel a végzettséggel és megfelelő nyelvtudással külföldön is könnyedén boldogulni tudsz majd a szakmában.

Ha úgy érzed, érdekel a vendéglátás, szeretsz emberekkel foglalkozni, megvan benned a szakmához szükséges emberismeret, empátia, kitartás és türelem, a gasztronómia a Te szakirányod!

A diplomában szereplő végzettség megnevezése: Közgazdász turizmus-vendéglátás szakon, Gasztronómia szakirányon

Szakirány vezető: Hadnagy János

Minimum létszám: 35 fő
Maximum létszám: 50 fő


 

 

 

 

feb
28

Megkérdezted már valaha ismerőseidet, hogy szeretnének-e animátorok lenni? Nos, én igen, és a legtöbben azt válaszolták, hogy ők sajnos nem tudnak rajzolni. Szerencsére nekik sem kell elkeseredniük, hiszen ahhoz, hogy valaki animátor legyen nincs szükség rajztudásra. Amire viszont igen, az a nyitott szellem, a kreativitás, a tolerancia és az, hogy szívesen foglalkozz emberekkel.

De ki is valójában az animátor, és egyáltalán mi az a rekreáció? A rekreáció a szabadidő kulturált eltöltési formája, melynek célja a munkában megfáradt emberek aktív kikapcsolódásának, pihenésének, felfrissülésének biztosítása. Az animátor pedig az, aki mindebben segíti a vendéget.

Rohanó világunkban egyre nagyobb szükség van a magasan képzett szakemberekre, akik tudatosan kialakított programtervekkel segítenek a stressz levezetésében. Turizmus-vendéglátás szakon évek óta választható a „szabadidő, rekreáció-animáció” szakirány, melynek célja szabadidős programokat és tevékenységeket szervezni és lebonyolítani képes szakemberek képzése.

A szakirányt választók szabadidő szervezőktől, animátor cégek vezetőitől, színházi, sport és rekreációs szakemberektől sajátíthatják el az animációs, rekreációs és nagyon is gyakorlati turisztikai ismereteket. 

És hogy mi a helyzet az elhelyezkedéssel? Nos, a kilátások fokozatosan javulnak, egyre több idegenforgalmi létesítmény kezdi belátni, hogy szüksége van jól képzett animátorokra. A szakirányon végzett hallgatók többek között üdülő központokban, tematikus és nemzeti parkokban, klub-hotelekben, luxus tengerjárókon, konferencia szervező cégeknél, önkormányzatoknál helyezkedhetnek el.

És végül, de nem utolsó sorban a szakirány akkor is kiváló választás, ha külföldön dolgoznál, mivel a külföldi munkaadók kimondottan keresik a magyar (főleg gyermekre és vízi sportokra szakosodott) animátorokat.
 

A diplomában szereplő végzettség megnevezése: Közgazdász turizmus-vendéglátás szakon, Szabadidő, rekreáció- animáció szakirányon

Szakirány vezető: Dr. Puczkó László, főiskolai docens

Minimum létszám: 35 fő


 

 

 

 

 

A kép forrása: topjob.hu

 

 

okt
25

2007 októberében nyílt meg az Oktogon mellett, az Eötvös utcában az EasyHotel Oktogon, az EasyHotel lánc első, és egyetlen magyarországi tagja. Itt jártunk.

Vajon mi minden rejtőzhet egy belvárosi bérház kapuja mögött? 21. századi hippik, járókeretes nyugdíjasok, elborult művészek, kutyások, macskások, vadászgörényesek, 0-24 bulizó fiatalok, és ki tudja mi még. Nos, azok tudják, akik részt vettek a 2011. november 21-i szállodalátogatáson.

Az EasyHotel Budapest Oktogon bejáratához nem vezet vörös szőnyeg és nincsenek londinerek sem. Az épületbe úgy juthatsz be, mint bármelyik másik bérházba. Ha becsengetsz. A hatalmas, fa ajtón belépve aztán persze szembeköszön a hotel hangulat, de ez mégsem a hagyományos hotelek hangulata.

Mohos Zoltán, a hotel megálmodója mutatja be nekünk az épületet és a létesítmény működését. Hogy honnan jött az ötlete, hogy EasyHotelt nyisson Budapesten?

„Volt akkoriban egy ismerősöm, aki kipróbálta a koncepciót külföldön, és látta, hogy működik.  Együtt mertünk nagyot álmodni, így született meg az EasyHotel Budapest Oktogon egy pizzás doboz tetején.”  - meséli.

Az épület belső szerkezetének kialakítása nem volt egyszerű, mivel a bérház a főfalait nem mozgathatták. A szobák így fémlemezekből készültek el. „ Egy szoba felépítése kb. 40 percig tartott. Persze utána jöttek még az ácsok, a melegburkolók és a többi szakember, de a szoba falai ennyi idő alatt álltak.”- mondja Zoltán. Aztán rögtön eszébe is jut egy történet: „Az engedélyek megszerzése nem volt egyszerű. A legnagyobb fájdalmunk az volt, hogy gyakorlatilag el kellett égetnünk egy szobát, hogy bebizonyítsuk, alkalmas arra, hogy emberek lakjanak benne. A szentendrei tűzoltóság telepén fel kellett építenünk egy egész szobát, és fél órán keresztül 800 fokon égettük. De másképp nem kaptuk volna meg a működési engedélyt.”

Aztán 2007 őszén, ha nehezen is, de megnyitotta kapuit a létesítmény, mely valahol a hotel és a hostel kategória között félúton található. 3 típusú szoba közül választhatnak a vendégek, melyek csak alapterületben és a vizesblokk méretében térnek el. A vendégek összetétele egyébként nagyon vegyes. A bulizó fiataloktól kezdve az egyetemi professzorokon át a felvilágosult, 80 éves city shopperekig mindenki előfordul, természetesen rengeteg országból. Meglepő módon a vendégek között 50-50% a külföldiek és a magyarok aránya.

„A magyarokkal egyébként sajnos több a probléma, mint a külföldiekkel. Őket nagyon tanítgatnunk kell, nagyon idegenkednek az EasyHotel rendszerétől. De aki egyszer belejött, az megszerette és vissza-visszatér.”- mondja el Zoltán.

A hotel jelenleg 5 fős személyzettel üzemel, akik elmondásuk szerint imádják a munkájukat. Talán ennek is köszönhető, hogy nem a hagyományos hotel hangulat uralkodik. „ A kellemes légkör annak köszönhető, hogy a személyzet itt meri és akarja saját magát adni.”- mondja Zoltán. A recepciós itt nem csak recepciós, hanem adminisztrátor, kezeli az aznapi bevételt, sőt, ha kell, takarít. És pont a sokszínűsége miatt szereti a munkáját. „Én magam gyönyörűen porszívózok, ha kell.”- nevet.

(A fotót az easyhotel.com oldalról szedtük)

A koncepció tehát egyszerű: A hely legyen tiszta, csendes, biztonságos és viszonylag olcsó, a személyzet pedig legyen közvetlen, mosolygós és segítőkész. Azt hiszem, több ilyen hely kellene Budapestnek.

Patonai Kata
 

okt
24

Augusztusban a Velencei Biennálen, az egyik legrangosabb képzőművészeti fesztiválon járt a BKF-es hallgatók és Az Év Kreatív Ígérete verseny győzteseiből álló csoport. A szakmai kirándulást Barabás Márton, a BKF tanára vezette, vele beszélgettünk az utazás tanulságairól.

Hogyan értékelné az utat?

Én azt hiszem, hogy sikeres volt az út. A három napos kirándulásból két nap jó része az utazással telt, de hasznosan tudtuk eltölteni az időnket, sok mindent láttunk, sőt hazafelé még extra kulturális kitérőt is tettünk. Velence szerencsére nincs olyan messze, így az első napot azzal koronáztuk meg, hogy délután bementünk a városba, már a kora esti város látványa is nagy élmény volt mindenkinek. Másnap aztán belevetettük magunkat a Biennáleba.

Mit kell tudni a Velencei Biennáleról?

Ez egy nagyon régi rendezvény, kétévente rendezik, a páratlan években építészeti biennále van, a páratlanban képzőművészeti, ezek váltogatják egymást. A Velencei Biennále egyike a legjelentősebb kiállításoknak Európában – a másik talán a kassel-i Documenta, ami egy konceptuálisabb, kísérletezőbb, avantgárd kiállítás Németországban – a velencei történeti súlya, hagyományai miatt nagyon fontos. És persze ilyen sűrűségben nem lehet máshol találkozni a világ képzőművészetével.

Mi mindent tud megtapasztalni egy képzőművész hallgató itt, amit otthon nem?

Rengeteg mindent. Egyszerre talán sok is lehet nekik, hiszen olyan mennyiségű kiállítás van egy időben a város területén, hogy képtelenség feldolgozni. Mindazonáltal azzal, hogy a hallgatók meg tudták nézni a helyszínt, egy benyomást kaptak arról, egy tájékoztató benyomást arról, hogy mi van most a világban. Láthatták, hogy az olyan, a vizuális kultúrában meghatározó szerepet betöltő országok, mint az USA, vagy Franciaország, kiket delegálnak. Hogy hogyan néz ki egy műtárgy, hogyan jelenik meg, hogyan viszonyul a hagyományos tárgyalkotás a média desinghoz, vagy a médiaművészetekhez.

Tudnak ebből táplálkozni a hallgatók?

Nem minden Biennále érdekes, vagy előremutató. Olyan, mint egy organizmus. Van, amikor a padlón van a művészet és nehéz kitapintani, hogy vajon fontos dolgok történnek-e ott, vagy sem. Van, amire évek múltán is úgy emlékszünk, mint ami megfordította a művészet kerekét. A fiatalok különös receptorai kihallhattak olyat, ami nekik inspiráló lehet. Ők a pályájuk elején vannak és nagyon képlékeny még, hogy milyen irányban bomlik ki az ő sajátos egyéni művészeti útjuk. Nem mindegy, hogy ezeket a látványokat csak folyóiratokból látják, vagy ott helyszínen hogyan van installálva, hogy van bemutatva egy kiállítás. A francia pavilonban például nyomdagépekhez hasonló, ahogy az újság fut mindenfelé, ehhez hasonló futószalag rendszer töltötte ki a pavilon légterét, és ezeken az újság csíkja helyett csecsemőkről készült fotók futottak. Aminek őrületes drámai hatása volt, amit nehéz leírni. De ha ott álltunk 10 percig, hallgatunk a gépek kattogását, átéltük azokat a furcsa interferenciákat, egymást kioltó vagy erősítő látványelemeket, egészen mást, többet kaptak ebből az élményből, mintha azt valamilyen közvetítőn keresztül tapasztalnák meg. A képzésnek nálunk a kreativitás felerősítése, felpiszkálása, megerősítése egy alapcél. Ezek a helyzetek tökéletesen alkalmasak voltak erre.

Említette, hogy érdekes volt a hazaút is.

Igen, úgy gondoltam, hogy maradjon hazaútra is művészet, és Észak-Szlovéniában, a lendvai várban több kiállítást is módunk volt együtt megnézni. Megnéztünk egy japán fametszet kiállítást, lepkekiállítást és egy kortárs szobrászati szimpózium beszámoló kiállítását, de a legérdekesebb az volt, hogy láttuk Zala György szobrászművész – Lendva szülötte, a Hősök tere szobrainak tervezője – terveit és bronz makettjeit a Hősök teréről, majd az út végén a megvalósult szobrokat is, hiszen a kirándulás végén a budapesti Hősök terén tett le minket a busz.

Mikorra várható, hogy BKF-es nem csak szakmai útként jut el a Biennálera, hanem kiállítóként is?

Szerintem lesz kiállító a BKF-ről. Ha van valakinek kellően fontos, eredeti képi gondolata, műveiben megjelenik valami jelentős, egy ország kultúráját reprezentálni képes jelenség, akkor van esély a szereplésre. Vannak olyan hallgatók, akikben ez benne van, benne lehet. Egy darabig a hagyományos tárgyalkotás nem fog teret kapni a Biennálen érzésem szerint, inkább a médiaművészeti jelenség lehet az, ami ott megjelenik. És nekünk nagyon tehetséges hallgatóink vannak, szóval nem reménytelen a helyzet!
 

sze
30

Halk, ám annál élesebb hang törte meg édes álmomat, próbáltam értelmezni a számokat, amiket a telefonomon láttam: 4:30… Te jó ég… Bökdöstem Fatit, mutattam neki is, majd érkezett is a reakció: „Én inkább alszom”. Oké, én is aludtam volna, de a tudat, hogy miért kellet ilyen korán kelni, rögtön átlendített a kezdeti nehézségeken. Készülődtünk, mint a robotok, kész szerencse, hogy volt 20 évünk begyakorolni a fogmosást, a fésülködést és a felöltözést, egyébként bajban lettünk volna. A busz 5:35-kor indult, két átszállás után 9:30 körül érkeztünk meg Egerszalókra. Lepakolás a szálláson, majd séta a konferencia helyszínére, közben egy kis telefonos segítség, hogy kell-e hegyet mászni, avagy mehetünk sík terepen?! Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, mi maradtunk a síkon. Nem kellett már sokat sétálni, pár perc után megláttuk a szállodát. Abban a pillanatban megszólalt bennem egy hang: „Mit keresek én itt?”. Jöttek-mentek a befolyásosnál befolyásosabb emberek, csak kapkodtam a fejemet… Majd vettem egy nagy levegőt és reméltem, hogy 2 másodperc alatt rendezem a gondolataimat és elhelyezem magam a 2011-es Reklámkonferencia résztvevői között, ám ez nem ment ilyen egyszerűen. Beültünk a Plenáris ülésre és szerencsére ott annyira lekötötték a figyelmemet, hogy nem tudtam ilyeneken gondolkodni, majd mentünk ebédelni. Inkább le sem írom, hogy milyen finomságok közül választhattunk, hagyom, hogy mindenkinek szárnyaljon a fantáziája. Ebéd után megkezdődtek a szekciók. Három közül választhattunk: Alternatív valóság, Kreatív valóság, Működő valóság. Fatival mi a Kreatív valóságot választottuk, nem bántuk meg. Elsőként Halász Gyula bevezetőjét hallgattuk meg és már akkor éreztem, hogy jó helyen vagyok, ez a nekem való szekció. Az első előadás igen érdekes volt, Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus beszélt a hétköznapi valóságról, arról, hogy mennyi minden fejleszti a kreativitásunkat. Azt hiszem, hogy helyesebb lenne azt mondani, hogy minden fejleszti a kreativitásunkat, hiszen például ha valaki ingerszegény környezetben nőtt fel, akkor azért, ha valakit pedig nagyon sok inger ért gyermekkorában, akkor pedig azért lesz kreatív. Szóval megnyugtató tudni, hogy mindannyian kreatívak vagyunk, csak másképp és mindannyian tudjuk ezt fejleszteni. Az előadás végén jött a kérdés, hogy ki megy a workshopra és ki marad a többi előadáson. Kis gondolkodás után úgy döntöttünk Fatival, hogy megyünk fejleszteni a kreativitásunkat. Jelentem, nem bántuk meg!


 


A következő felvonás az esti program volt. Gálavacsora, díjátadó, majd party. A menünél újabb fantáziaszárnyalást engedélyezek (persze ez csak azért van, mert maradéktalanul nem tudnám felsorolni azt a rengeteg finomságot, amik az asztalokra kerültek). Ekkor kezdtem érezni, hogy itt a helyem. Megismerkedtünk olyan emberekkel, akiknek eddig a nevét csak újságokban, interneten olvastuk és rögtön közelebb éreztem magamhoz ezt a világot és elhittem, hogy egyszer én is tartozhatok ide, lehet ilyen munkám, szóval igen, van még remény. Be kell vallani, hogy a buli nem volt a tetőfokon, az idei csapat egy cseppet sem volt táncos lábú, de volt egy hangulata az egésznek, ami magával ragadott. Nem szerettem volna eljönni még akkor sem, amikor már alig láttam a fáradtságtól, de aludni is kellett, hosszú nap volt mögöttünk.

Másnap reggel összepakoltunk és újult erővel elindultunk a konferenciára. Kinéztük az előadásokat, hogy miket szeretnénk meghallgatni. Délelőtt és délután is két szekció volt, mi a délelőttiből a Médiavalóságot választottuk, nekem innen személy szerint a Papírtigrisek, offline elefántok, digitális bolhák elnevezésű kerekasztal beszélgetés tetszett a legjobban. A résztvevők felvállalták, hogy náluk, a kiadóknál is válság van, és még fogalmuk sincs, hogy az a fény, amit az alagút végén látnák az vajon már tényleg a vége vagy pedig a szembe jövő vonat fénye. Tudják, hogy még nehéz évek előtt állnak, jelenleg profitra nem is számítanak… Nyíltan, őszintén beszéltek, jó volt ez hallgatni, még akkor is, ha az általam olyannyira kedvelt nyomtatott sajtó vergődéséről volt szó, ám megnyugtatásul közölték, hogy nyomtatott sajtóra van igény és lesz is még jó sokáig. Huh, szerencse, gondoltam magamban, mi lenne, ha nem vehetnék újságot a kezembe…?! Ezek után következett az ebédszünet, ahol a menüben feltűnt a „húsleves gazdagon”. Na igen, tipikus buli utáni gyomornak való finomság!




 

A délutáni szekciók közül a Márkázott valóságot választottuk, ahol Szigeti Péter (Kreatív főszerkesztő) remek bevezetője után egy újabb kerekasztal beszélgetésnek lehettünk szem-és fültanúi. A téma mi más lehetett volna, mint a termékelhelyezés. A hangulat oldott volt, mindenki viccelődött, akár a saját csatornáját is cikizte egy kicsit, amivel hozzám sokkal közelebb hozta az egész beszélgetést. Itt is jó volt hallani, hogy igenis tisztában vannak azzal, hogy mi nem jó és milyen változások kellenek ahhoz, hogy nagyobb kereslet legyen a termékelhelyezésre.

Összességében azt kell, hogy mondjam, egy élmény volt. Tudom, ezt sokan cinikusan szokták használni, de máshogy nem tudom jellemezni. Hihetetlenül elfáradtam, sok érdekességet hallottam, láttam, tapasztaltam, gyönyörű szállodában jártam és remek emberekkel találkoztam. Köszönöm MHT, hogy úgy gondoltátok, Fati és én érdemlem meg a legjobban, hogy részt vegyünk a 2011-es Reklámkonferencián, Egerszalókon. És legfontosabb: amikor kiléptem a szálloda ajtaján, egy cseppet sem éreztem, hogy nem lennék odavaló, sőt! Tehát kijelenthetem, hogy a közeg és a konferenciahangulat megfertőzött!

A workshop feladatomból egy részlet, ami fejleszti a kreativitást: „Csukd be a szemed. Figyeld meg, hogy mit látsz. Akármit is „látsz” csukott szemmel, készíts róla egy mentális másolatot, ugyanolyat, de oldalra elcsúsztatva. Most készíts több másolatot. Tedd azokat jobbra és balra. Tedd a fejed fölé és alá. Tegyél néhányat magad mögé. Fogd a másolatot és változtasd a színeit. Addig csináld, amíg valami fel nem oldódik vagy el nem nyugszik. Nyisd ki a szemed és vegyél észre dolgokat a szobában!"

 

Novák Andi
 

aug
31

Az Év Kreatív Ígérete 2011-es díjazottjai nyereményként a Velencei Biennáléra mehettek két napos tanulmányútra, ahová elkísérték őket a BKF lelkes művészhallgatói is. Bálint Zsófi szóban, Valicsek Éva és Tímár Gergely képben dokumentálta az utat. Az ő benyomásaikat olvashatjátok, láthatjátok.

Péntek reggel 6 óra. Mámoros állapotban szállunk fel a buszra, ki a korán kelés, ki az átbulizott éjszaka mámorában. Nem ismerjük egymást, csak néhány arcot láttunk már, esetleg beszéltünk pár szót. Elindulunk. Tudjuk mind, hosszú útnak nézünk elébe, ezért időnk nagy részét alvással töltjük, a pihenőknél való le és felszállásnál csekkoljuk egymást, kik is vagyunk egyáltalán. Művészek. Iskolatársak. Az év kreatív ígéretei és néhány megtévedt lélek indultak felfedezni azokat, akik már bizonyítottak, ezért munkájuk gyümölcse kiállításra kerül a Velencei Biennálén. Igen, oda tartunk.

Megérkeztünk Mestre-be, a szállásunkra. Van egy kis időnk barátkozni a hellyel, magunkévá tenni azt, majd együtt elindulunk Velencébe a "helyi járattal". A Piazzale Roma-tól besétálunk a Szent Márk térre, ahol elszakadunk egymástól és mindenki kénye-kedve szerint fedezheti fel ezt a gyönyörű várost. Rettentő meleg van, de ezt elfeledjük hamar, amikor felvesszük a turisták pezsgő mozgását és megnézzük a sóhajok hídját, elmegyünk a Rialto hídhoz, ahol megvacsorázunk, magunkhoz veszünk némi frissítőt és elindulunk vissza a megbeszélt találkozási helyre, hiszen máris letelt a 3 óra, pedig alig csináltunk valamit. A 2-es buszon a szálloda felé már oldottabb a hangulat. Kezdünk kis csapatokba verődve beszélgetni, sztorizgatni, mi is történt az elmúlt 3 órában, kiderül, hogy van köztük néhány kakukktojás, de mindez nem zavar senkit, egy kiadós tisztálkodás után kiülünk a hotel előtti kis teraszra és élvezve a forró olasz levegőt megbeszéljük, hogy másnap reggel kihagyjuk a vaporettot és inkább elindulunk fél órával a csoport előtt és elsétálunk Velence egyik végéből a másikba.

Az alvás jól esett, bár ha egy külső szemlélő végigpásztázza a csoport tagjait könnyen rájöhet, hogy sem szépítő sem pihentető nem volt, de legalább kényelmes. Reggeli után felkerekedünk, felszállunk a helyi járatunkra és elindulunk 6-an Velencébe. Fél 11-re a Biennálé bejáratánál kell lennünk, addigra ér oda a csoport többi tagja és a jegyeket csak csoportosan tudjuk megvenni. Nagyon sietünk. Elsuhanunk a Grande Canal felett, át a Rialton, ki a Szent Márk térre, ahonnan a tengerparton végigsétálva már látjuk a célunkat, de még mindig nagyon messze van és már 10:35. Elsuhanunk egy óceánjáró mellett, szinte elszédülünk, ahogy felnézünk a tetejére és olyan hosszú, hogy 3 percig mellette sétálunk. Megérkeztünk. 10:45. Izgatottan felhívjuk csoportvezetőnket, hogy elnézést kérünk és levegőért kapkodunk, mire érkezik a válasz: nekik még 20 perc legalább. Megkönnyebbülünk, leülünk a parkban a bejárat mellett, már várjuk őket, kíváncsiak vagyunk, és egyszer csak megérkeznek.

Megvesszük együtt a jegyeket, a Tanár úr mondd néhány fontos tudnivalót, majd miután bementünk folyamatos és hasznos információ áradattal áraszt el minket.  Együtt megnézzük a magyar pavilont, amely a főpavilon mellett található. Németh Hajnal installációját láthattuk. Megdobban a szívünk, írunk a vendégkönyvbe. A főpavilon a következő állomás, ahol egy darabig sikerül együtt maradnunk, de a remekebbnél remekebb kortárs alkotások vonzása erősebb, mint a csoporté, ezért ismét kisebb csapatokra oszlunk. Csodálatos dolgokat és technikákat láthattunk. Készül a rengeteg fotó, de egyik sem adja vissza az igazi hatást. A főpavilon után benézünk a mellette lévő kávézóba, persze nem vásárlás céljából. Nagyon érdekesen berendezett és kifestett és díszített helység ez. Stílust talán nem is lehet meghatározni. A modern, absztrakt és az őrült társítása.

Ezután körbesétáljuk a magyar pavilont, melynek varázsa magával ragad. Így hogy láttuk mi van bent, egészen hihetetlen kívülről. Mennyire ütközik egymással a két oldal. Kívül mozaikok díszítik és kőfaragások, csodálatos és klasszikus, ehhez képest belül egy összetört BMW-t láthattunk vakítóan vörös fényben, persze mind a kettőnek megvolt a maga szépsége. Ismerve az amerikaiak elvetemült gondolkodását, benézünk a pavilonjukba. Azt kaptuk, amire számítottunk. Már a bejáratnál egy óriási bronz szobor fekszik egy szolárium gépben. De lehet, hogy bronzosítóban, ki tudja? Érdekes pavilonjuk volt, bár néhol érthetetlen a repülőgépekben található eszközök elkészítése bronzból, majd ezek kiállítása a Biennálén.


 


Elindulunk kifelé, mert már kora délután van és meg szeretnénk nézni még a város másik pontján lévő kiállítást is. Kifelé benéztük a spanyolok pavilonjába. Elindultunk hát az Arsenal nevű pontjára a városnak, ahol a kiállítás egy másik része helyezkedik el. Benéztünk útközben a Hon Kong-i "King Frog" kiállítására is, mely inkább hasonlított egy romkocsmára, mint kiállításra, de talán ez is volt az oka, hogy leültünk beszélgetni egy kicsit. Találgattunk, hogy vajon honnan az ötlet és arra jutottunk, hogy egy gerilla akció képeit és mintáit láthatjuk magunk előtt. Persze ez nem biztos. Minden relatív.

Aztán bementünk az Arsenalba. Meglepetten fogadtuk, hogy a kortárs művészek legtöbbje beteg elmével rendelkezik. Szexualítással túlfűtött, néhol vérző, máshol a fizika törvényeinek ellentmondó alkotásokkal találkoztuk. Lekötötte érdeklődésünk, bár a lábunk már sajgott. Mikor nem bírtuk a sétát beültünk egy-egy terembe, ahol különböző kortárs művészek filmjeit adták le, melyekkel csak az volt a probléma, hogy hosszúak voltak, ezért vagy az elejét nem láttuk vagy a végét, mert az idő csak rohant. Az Arsenalban töltöttük napunk nagy részét, csak akkor hagytuk el, mikor már az éhség kezdett úrrá lenni rajtunk és a kiállítás is nemsokára bezárt, de örömmel vettük tudomásul, hogy végigmentünk rajta és minden részét láttuk és élveztük, még ha néhol kissé megbotránkozva vagy elámulva is.

A vacsora után kiültünk egy mólóra beszélgetni, lógattuk a lábunk az egyre dagadó Canal Grande-ba és néztük, hogyan csillan meg a lenyugvó nap fénye a muskátlival tömött párkányok mögötti ablakokon. Mire a szállodába értünk nagyon elfáradtunk, egyikünknek sem volt szüksége esti mesére. Szívünkben fájdalommal és sajnálattal feküdtünk le, hogy holnap vége a csodának, haza kell menni és folytatni, amit elkezdtünk, amiért most kijuthattunk ide! Talán ez volt az a dolog, amiért mégis kicsit feldobottak voltunk, hiszen most már biztosak lehettünk abban, hogyha szeretjük, amit csinálunk, akkor azt jól csináljuk és ha jól csináljuk, a kemény és kitartó munka meghozza gyümölcsét. Talán ez az élet értelme. Talán így igyekeznek az év kreatív ígéretei bizonyítékká válni, hogy egyszer majd a Velencei Biennálén állíthassanak ki.

Valicsek Éva képeit ITT, Tímár Gergely képeit pedig ITT nézhetitek meg.

 

 

aug
11

Úgy gondolod, ráérsz a főiskola befejezése után karriered építgetésével foglalkozni? Szeretném most bebizonyítani, hogy rosszul hiszed. Ebben Gyürky Júlia, Főiskolánk végzett hallgatója lesz a segítségemre, aki már másodévesként aktív szakmai tevékenységet folytatott, majd 2010-ben övé lett az Év turisztikai témájú szakdolgozata. Patonai Kata interjúja.

Először is szeretnék gratulálni ehhez a nagyon szép eredményhez! Azonban nem akármilyen út vezetett idáig. Mesélnél a kezdetekről? Miért pont a turizmus választottad, mi volt a célod, amikor a szakra jelentkeztél?
Köszönöm szépen! A turizmus-vendéglátás szak egyenes útnak tűnt a középiskola után, ugyanis idegenforgalmi szakközépiskolába jártam, ahol egyértelművé vált számomra, hogy ezzel szeretnék foglakozni. Ezen kívül nagypapám és édesanyám is, ugyan más-más területen, de a turizmusban dolgoztak, ezáltal volt már egyfajta rálátásom a szakmára, ami szintén szerepet játszott a választásomban.

Miért pont a BKF-re jelentkeztél?
A BKF nem első választás volt, második helyen jelöltem meg a Budapesti Gazdasági Főiskola után. Oda nem sikerült bejutnom, így kerültem a BKF turizmus-vendéglátás szakára, de egyáltalán nem bántam meg, ugyanis az életemet nagyon jó irányba terelte.

Mi sem mutatja ezt jobban annál, mint hogy a tanárok jól ismerik a neved. Ez már a főiskolai éveid alatt is így volt, vagy azóta alakult ki, hogy a Főiskola Marketing Kommunikációs Igazgatóságán dolgozol?
A nevemet a főiskolai évek alatt ismerték meg a tanárok, ugyanis másodévesként csatlakoztam a Turizmus Kutatóműhely munkájához, ami akkor Lengyel Márton vezetésével működött. Itt nagyon sokféle projekten dolgoztunk, a kérdőíves kutatástól kezdve a Turizmus Trend egy különszámának elkészítésén át turizmusfejlesztési koncepciók kidolgozásáig. Rengeteg tapasztalatot szereztem a Műhelyben folytatott munkám során, és ennek köszönhettem az első szakmabéli állásomat is. Abban az időben üresedett meg a MATUR-nál egy titkári poszt és én voltam az egyik, akinek Lengyel Márton felajánlotta ezt a pozíciót.

Mindezen kívül mit kaptál a Főiskolától?
A rengeteg gyakorlati lehetőség mellett a legfontosabb, amit a Főiskolának, a tanáraimnak köszönhetek, az a szakmai, etikai szemlélet, amely mindig meghatározó marad a szakmámhoz, és egyáltalán a munkához való hozzáállásomban.

Beszéljünk egy kicsit a szakdolgozatodról! A témád a „Turisztikai kártyák szerepe a desztinációk turizmusában” volt. Mi alapján választottad pont ezt a témát?
Ezt is a MATUR-nak köszönhetem, ugyanis az egyesülettel szerveztünk egy szakmai tanulmányutat a Fertő-tó osztrák oldalán egy ottani TDM szervezethez.  Itt mutatták be a Fertő-tó kártyát, mint a térség legfontosabb marketingeszközét. Már ekkor láttam, hogy ez jóval több egy marketingeszköznél, egy olyan fejlesztés, amely az egész desztináció turizmusára hatással lehet.  Megfogott a téma és úgy gondoltam, érdemes vele komolyabban foglalkozni.

Mennyi időt és energiát igényelt a szakdolgozat elkészítése?
Mivel a témához magyar nyelvű szakirodalom egyáltalán nincs, és idegen nyelvű is csak nagyon kevés, a dolgozatot a saját kutatásaimra építettem, amely sok időt és energiát igényelt.

Mit éreztél, mikor megtudtad, hogy Te nyertél ezen a pályázaton?
Nagyon jó érzés volt, hiszen ez egy komoly szakmai elismerés. Sok helyről érkeztek és érkeznek megkeresések, hogy szeretnék megkapni a dolgozatot. Jó érzés, hogy bár jelenleg kicsit elkanyarodtam a szakmától, mégis elismerik a turizmus területén végzett munkámat, és ismerik a nevemet.
 

A szakma tehát szeret téged. És te mit szeretsz legjobban a szakmádban?
Legjobban a sokszínűséget, a változatosságot szeretem benne. és, hogy nem csak egy dologra kell koncentrálnod, hanem többféle tevékenységet kell összehangolnod

Mit tanácsolnál azoknak, akik sikeresek szeretnének lenni a turizmusban?
Azt, hogy utazzanak, tanuljanak nyelveket és használjanak ki minden lehetőséget, ami az útjukba kerül, ne szalasszanak el semmit. Az egyik lehetőség hozza magával a másikat, úgyhogy soha nem tudhatod, ha kihagysz valamit, azzal milyen nagyobb lehetőségről is lemondasz. Emellett vegyék komolyan a szakmai gyakorlatot és építsék tudatosan a karrierjüket már a főiskola alatt is, hisz már ilyenkor nagyon értékes kapcsolatokra tehetnek szert.
 

máj
13

Boldog Szülinapot!

| Szerző: Tom Average | 1:34 pm

Ki tudja felsorolni milyen programok voltak a BKF 10. születésnapján? Nehéz feladat, mert igencsak változatos volt a kínálat:) Bár rengeteg előkészületet igényelt, de a sok munka meghozta gyümölcsét: fergeteges volt az ünneplés!


A SUPERHEROEk nem véletlenül vonzották magukra az arra járók figyelmét: a tehetségkutatón láthattunk táncot, hallhattunk verset, beatboxot, egyéni és duett éneket valamint zenekarok játékát is!

 

 

 


Ezek után nem sokkal a színpadon esélyegyenlőségi beszélgetés is zajlott. Ez már csak azért is felkeltette az érdeklődésem, mert a borkóstoló folyamán már volt szerencsém megismerkedni az egyik beszélgetővel, Nemes Norbival és egy barátjával, Kiss Péterrel, akik mindketten siketek (Norbi egyébként a BKF-re jelentkezett). Rengeteget mosolyogtak, nagyon megkedveltem Őket! Így nem csoda, hogy amikor megláttam Norbit a színpadon, bár csak áthaladtam volna az udvaron, megálltam. Muszáj volt megnéznem és meghallgatnom a beszélgetést. Eszembe jutott, hogy milyen kár, hogy tantárgyfelvételkor lecsúsztam a jelnyelvoktatásról. :)

Na meg az is, hogy annyi, de annyi érdekes program volt, amit nem próbáltam ki! Például nagyon szerettem volna végigmenni a kerekes székes akadálypályán. Kaptam volna lábnyom-matricát! Meg egyet, hogy felragasszam, azt szimbolizálva, hogy tettem egy lépést az esélyegyenlőségért! Vagy – mivel én nem nagyon szoktam csajos programokban részt venni-  szívesen mentem volna sminkeshez, vagy nyertem volna stylingolást. Arról nem is beszélve, hogy a borkóstolóval egy időpontban volt a SUPERHEROES! Végig akartam nézni, de így csak egy-egy pillanatot csíphettem el belőle!

Jó, jó, nem panaszkodom, nem is szokásom, főleg, hogy a borkóstoló is jól sikerült. Az elején kicsit feszengett a közönség, de a harmadik-negyedik kóstolás után már kötetlenebbé vált a hangulat. :) Jól sikerült a felépítése és a lebonyolítása is.

Lehet, ha két napos lenne a születésnapi rendezvény, előnyére válna. Szerintem élvezhetőbb lenne, mert nem maradna bennünk hiányérzet, hogy kihagytunk valamit! Furcsa kritika egy rendezvényről ez: túl érdekes volt.

Mondjuk az egyik nap lehetnének a sportprogramok, meg a versenyek, szóval a most is megrendezésre került foci – asztalon és élőben egyaránt - , póker és főzőverseny, a másik nap meg a fesztiválhangulaté lenne. Itt találkozhatnánk a Tegyél Egy Lépést sátrával, ezen a napon lenne a Csajos Sátor (fodrászaton, manikűrrel, sminkeléssel, hennafestéssel, valamint életmód - és párkapcsolati tanácsadással - mint idén), a Borkóstoló, a Chili & Vanilia előadás, és a Digitális Vidámpark (ahol idén is kipróbálhatóak voltak a Nintendo Wii-sports, az Xbox 360 - guitar hero és a DJ hero játékok) is!

Mindkét nap zárása lehetne a Silent Mozit követő Silent Disco, ahol ismét maradandó partyfotók és videók készülhetnének... :)

Az idei programok elég magasra tették a lécet a folytatáshoz. Például a művészetis hallgatók által megkomponált fényfestés. Óriási volt! A körépület Colosseummá változott, emellett többek között snake és tetris játékok meg szuperhősök is megjelentek rajta! Még annyi dolgot láthattunk, amelyeket igazából nem lehet szavakba önteni, érdemes megnézni a róla készült videót.

 

 

 

 

 

BKF10 Fényfestés, 2011. május 5. from Marcell Adk on Vimeo.

Ezt követte –de nem múlhatta felül- a napot megkoronázó tűzijáték, mely azt a hangulatot keltette, hogy valami nagyobb részesei vagyunk. Igen. Az immár 10 éves BKF részei!

Kottász Adél 

A születésnapról és a programokról készült képek válogatása megtalálható a honlap galériájában, az összes kép pedig a BKF facebook oldalán ITT, ITT és ITT.

Jövőre újra találkozunk! :)

 

ápr
28

Élmény lehet itt tanulni a fényelést. :)

A képek kattintásra megnőnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ápr
19

Gondolkodtál már azon, hogy milyen lehet minden napodat egy élményfürdőben tölteni? Nos, Juhász Szabolcs, az Aquaworld fürdőigazgatója, aki Főiskolánk végzett hallgatója, tudja ezt. Ő mesélt nekünk munkájáról, a mindennapokról, a tapasztalatairól. Interjú az emberrel, aki tudja, mire jó a deriválás.

Miért pont a turizmust választotta?

Én is sokszor feltettem ezt a kérdést a diákjaimnak, és a legtöbben azt válaszolták rá, hogy azért, mert szeretnek emberekkel foglalkozni. Én általában ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy akkor miért nem BKV ellenőrnek mentek. Ez a szakma ugyanis nem egyszerű, és sokan még nem tapasztalták meg, milyen a vendéggel szemben állni, mielőtt a szakra jelentkeztek. Mikor a főiskolára jelentkeztem, már jó pár évi nyári munkából szerzett tapasztalattal rendelkeztem a Balaton partról, ahol felnőttem. Tudtam azt, hogy mit jelent a pult másik oldalán állni, a vendéggel foglalkozni és átéreztem azt, hogy ez nem is olyan egyszerű, hiszen nem csak „kedves” vendégek vannak. A Balaton parton szerzett tapasztalatok hatására döntöttem el, hogy turizmus-vendéglátás szakra jelentkezem. A Heller Farkas Főiskola valamikor akkoriban indult. Megláttam a hirdetésüket az újságban és mindenképpen jelentkezni akartam, mert egy általam kedvelt professzor, Dr. Lengyel Márton volt akkor a dékán.

Milyen út vezetett jelenlegi pozíciójáig?

Amellett, hogy a Balaton mellett nőttem fel, 16 évesen kezdtem igazán a turizmusban dolgozni. Akkoriban  még német vendégekkel volt tele a Balaton, ezért alapszinten elsajátítottam a német nyelvet és elmentem tolmácsnak. Utána egy utazási irodában kezdtem, ahol majdnem 8 nyarat töltöttem el. Először biciklivel kísértem csoportokat, majd folyamatosan lépkedtem a ranglétrán, végül az egyik utazási iroda vezetője lettem.  Ezután jöttek a főiskolai évek, ahol a nyári munkáknak köszönhetően a tanulásra tudtam koncentrálni, majd a szakmai gyakorlat. Annak idején az egyik oktató javasolta, hogy mindenki próbáljon meg olyan gyakorlati helyet választani, amelyet úgy érez, hogy az a szakmájának a csúcsát képezi, és ahol esetleg lehetőség van ottmaradni. Én így kerültem először a Naturmed Hotel Carbonahoz, Hévízre, ahol rendkívül nagy szakmai ismerettel rendelkező kollégák dolgoztak. Ott töltöttem a gyakorlatom egyik felét, a másikat pedig az Aquaprofit Zrt.-nél. A cég projektfinanszírozással, pályázati dokumentációk elkészítésével, fürdők tervezésével és üzemeltetési tanácsadással foglalkozott. A gyakorlati idő letelte után a cégvezetők felajánlották, hogy maradjak és folytassam a munkát náluk. Nyilván ehhez kellett egy kis szerencse is, hisz akkoriban épp szervezeti átalakulás volt a cégnél és megüresedtek bizonyos pozíciók. Itt nagyon szép 6 év várt rám, ami alatt eljutottam egészen az üzletág igazgatói pozícióig. Ez hat évbe telt, és az kellett hozzá, hogy folyamatosan dolgozzak, akár éjszaka is és ne azt nézzem, hogy délután négy óra van és kiesik a toll a kezemből. Az ember ezt mind akkor tudja csak végigcsinálni, ha szívvel-lélekkel teszi, és örömét leli benne. Nekem ezzel szerencsére nem volt gondom, és mindig bátran és felelősségteljesen végeztem ezeket a feladatokat. Talán ennek köszönhetem, hogy amit a cégnél el lehetett érni, azt elértem. Ekkor úgy éreztem, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy pozícióban megmaradjak és váltani kell. Ekkor kaptam a felkérést az Aquaworld Élményfürdő igazgatói pozíciójára, amit örömmel elvállaltam.

Meséljen egy kicsit az Aquaworld-ről! Miben rejlik a komplexum sikere?

Ez egy csodás létesítmény, 2008 decemberében épült, és számtalan félig vagy teljesen kiaknázatlan lehetőséggel rendelkezik még. A feladatom az, hogy fürdőigazgatóként kihozzam a lehetőségekből, amit csak lehet. Az Aquaworld zsenialitása a koncepciót megalkotók és a tulajdonosok részéről, hogy a legtöbb hasonló létesítménnyel ellentétben nem egy sémára épült, nem akar mindenkinek megfelelni. Mi nem gyógyfürdő vagyunk, bár a vizünk alapján az is lehetnénk. Mi élményfürdő vagyunk és a szolgáltatási palettánkat is ennek megfelelően alakítottuk ki. Főleg a Budapest és környéki kisgyermekes-gyermekes családokat, fiatalokat szólítjuk meg. Annak is megvan a maga zsenialitása, hogy a fürdő egybe épült a szállodával, a komplexumon belül mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő szolgáltatást, igazi resort létesítmény.

Mit szeret legjobban a munkájában?

A kihívást. Nem vállaltam volna el ezt a pozíciót, ha ez egy kis gyógyfürdő lenne valahol a nagyváros mellett, kialakult struktúrával és változtathatatlan tényezőkkel. A szálloda és fürdőkomplexumban több mint 230-an dolgoznak, kisebb része közvetlenül a fürdőben. Az ő irányításuk, a fürdő szakszerű üzemeltetése egy akkora kihívás és egyben felelősség, amire nem tudtam nemet mondani.

Mi motiválja a mindennapok során?

A fő motiváció az, hogy vannak elérendő célok. Mindig kitűzök magam elé valamit, ami nem az álom kategóriába tartozik, hanem megvalósítható. Ezen célok elérése mellett a folyamatos küzdelem, a megfelelni akarás motivál leginkább.

Mik voltak azok a tulajdonságok, amik elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy eljusson idáig? Mi kell ebben a szakmában ahhoz, hogy valaki sikeres legyen?

Egyrészt az, hogy becsületesen, egy kicsit törtetve és felkészülten kell elvégezni a ránk bízott munkát. Nagyon fontos az is, hogy látsszon is a munkánknak az eredménye. Szépen csendben is lehet dolgozni, de akkor nem biztos, hogy észreveszik az embert. De túlságosan hangosan sem szabad dolgozni, mert akkor pont az ellenszenvet váltjuk ki. Nem feltétlen az a legjobb munkatárs, aki a leghangosabb, hanem az, aki becsülettel, hatékonyan és megfelelő felelősségtudattal végzi a munkáját. Meg kell találni az egyensúlyokat és mindig csapatban kell gondolkodni. És a legfontosabb persze az, hogy az ember kedvvel és szeretettel csinálja, ne pedig unottan.

A Főiskolán szerzett tudást mennyire tudja hasznosítani?

A Főiskolán megszerzett tudás képezi az elméleti alapját mindenki munkájának, így az enyémnek is. Ahhoz, hogy idáig el tudtam jutni, jelentősen hozzájárultak a főiskolai tanulmányok és az ott megszerzett tapasztalatok. Annak idején részt vettem Dr. Lengyel Márton professzor úr kutatóműhelyében, ahol sokat konzultáltunk arról, hogy hogyan is lehetne előrehaladni. Már akkor láttam azt, hogy aki ebben a szakmában egy kicsit is többre akarja vinni, - és amikor az iskolába jelentkezik, mindenki egy kicsit magasabbra vágyik - annak nagyon sokat kell tanulnia, sokat kell küzdenie. De mindennek az alapja az elméleti tudás, amire lehet építeni. Nem azt mondom, hogy kitűnő tanuló voltam, mert nem voltam, de azért az órák nagy részén ott voltam és mindenből letettem a vizsgát. A lényeg, hogy az ember ne csak magoljon, hanem gondoljon is egy kicsit utána dolgoknak. Nyilván itt, a fürdőben vagy a szállodában az ember nem a deriválás alapelveit, az integrálást, vagy a valószínűség-számítást fogja alkalmazni, de ezeknek az elsajátítása hozzájárul a logikájának, a problémamegoldó készségének fejlődéséhez, amelyet aztán egy egész más területen, például a vendégkezelés témájában tud hasznosítani.

Mi a tapasztalata arról, hogy a Főiskoláról kikerült diplomásokat mennyire szívesen alkalmazzák a munkaadók?

Nincs olyan információm, hogy a Főiskoláról kikerülő diákokat vagy végzett hallgatókat ne foglalkoztatnák valahol amiatt, mert itt szerezték a diplomájukat. Ez jó hír. Nyilván utána a végzős hallgatónak kell bizonyítania a napi munkavégzés során rátermettségét és felkészültségét. Szerintem a Főiskola egy nagyon jó elméleti bázist jelent. A gyakorlati tapasztalatot meg mindenkinek magának kell megszereznie, akár egy nyári-, vagy diákmunka, akár a kötelező gyakorlat során.

Mit tanácsol a mostani pályakezdőknek?

Azt tanácsolom, hogy az elméleti tudás megszerzése mellett, mindenképpen menjenek el dolgozni, ismerjék meg, mit jelent az, hogy munka. Különböző területekre lesz rálátásuk, ami alapján sokkal könnyebben tudnak majd választani. Valamint nagyon tanulják a nyelveket, nagyon nagy szükség van rá. És amikor lehetőségük van, menjenek ki külföldre, és majd megfelelő tapasztalattal, egy egészen másfajta gondolkodásmód megismerésével, térjenek vissza és tegyünk együtt, közösen ezért a szép hazánkért. Szükség van a világot látott fiatalokra, akik már egy kicsit másképp állnak a munkához.
 

Patonai Kata

ápr
13

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola a Magyar Protokollosok Országos Egyesületének közös szervezésében nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy házigazdája legyen egy egész napot felölelő, erőt és persze „viselkedést próbáló” I. Főiskolai és Egyetemi Viselkedéskultúra és Protokoll versenynek.

Az április 6-i, Főiskolán tartott megmérettetés ugyanilyen formában először került megrendezésre, de bizton állítható, hogy elindult hagyományteremtő útján.

Minden adott volt a jó hangulatú versengéshez: színvonalas programok, jól felkészült csapatok, és persze egy neves szakértőkből álló zsűri (Dr. Görög János- nyugállományú nagykövet, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsi Hivatal Nemzetközi Főosztályának főtanácsadója; Dr. Vámos Lászlóné, - igazságügyi főtanácsos, a Magyar Protokollosok Országos Egyesületének Alapítója és Örökös Tiszteletbeli Elnöke, Madridban Nemzetközi Protokoll Érdemrenddel kitüntetett protokoll szakértő; Galovtsik Erik- a Kormányvendégház Igazgatója, Protokoll Aranylánc kitüntetettje; Dr. Sille István- több protokoll könyv szerzője, főiskolai oktató, protokoll szakértő; Tanay Gabriella, protokoll szaktanácsadó, BKF diákképviselet.) tette felejthetetlenné a napot versenyzőnek, látogatónak egyaránt.

Habár a verseny fővédnöke Tarlós István, Budapest főpolgármestere nem tudott jelen lenni a versenyen, de a versenyzőkhöz szóló személyes levelében méltatta a több, mint fontos és előre mutató kezdeményezést, csak úgy, mint Schmitt Pál köztársasági elnök, valamint Pántos György, a Külügyminisztérium protokollfőnöke, aki szintén levélben buzdította a versenyzőket.

Az 5 főből álló - határon innen és túlról érkező – egyébként 11 féle felsőoktatási intézményt felölelő csapatok (Általános Vállalkozási Főiskola, Zsigmond Király Főiskola, Rendőrtiszti Főiskola, Budapesti Gazdasági Főiskola, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola, Szászrégeni Grup Scolar Lucian Blaga Iskola és a Versenyen kívül induló Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Egri Eszterházy Károly Főiskola) már a kezdet kezdetén, mintegy a versenyen kívüli műsorszámként a külső „megjelenésével” is tanúbizonyságot tett az öltözködéskultúrával összefüggő illemszabályokról.

A protokolláris öltözeten túl egyes csapatok ugyan is „saját kultúrájuknak” megfelelő ruhát viseltek, így a Szászrégeni Grup Scolar Lucian Blaga Iskola például népviseletben, míg a Rendőrtiszti Főiskola hivatásos egyenruhában képviseltette magát.


 

 

 

 

 

 

A versengők sokszínűsége nem csak a bemutatkozó filmjeik kapcsán mutatkozott meg, hanem a komplex (európai uniós, zenei, gasztronómiai, általános műveltségi, öltözködés kultúrai) feladatok kivitelezésének módjában is.

A verseny technikai „levezénylését” Nagy Ildikó, a Magyar Protokollosok Országos Egyesületének tagja, a BKF címzetes docense, a szakirányú továbbképzések szakvezetője végezte.

A versenyzők 10 versenyszámban, a protokoll-és viselkedéskultúra valamennyi területéből „vizsgázhattak”. Habár minden csapat nagyszerűen teljesített, mégis egy versenyről volt szó, amiben kellett győztest hirdetni.

Erre a címre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara kapott jogosultságot, míg II. helyezettnek a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara bizonyult.

 

A zsűri különdíjjal jutalmazta a versenynek otthont adó Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola csapatát.

A díjakat Dr. Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár nyújtotta át a résztvevő intézmények hallgatóinak.

A rendezvény László Attila nemzetközi táncmester, valamint Yegonyan Oksana nemzetközi koreográfus mester „Táncol az Unió” című előadásával zárult, ahol a hallgatóság nem csak szemlélője, hanem tevékeny résztvevője is lehetett a színvonalas tánctanításnak.

Látva a programokat mondhatjuk, hogy a szervezők célja messzemenőkig teljesült, hiszen a versenyzők részesei lehettek egy olyan megmérettetésnek, ahol hasznosíthatták a már megszerzett ismereteiket és lehetőségük volt az elméleti tudásuk gyakorlatban történő alkalmazására is.

dr. Bittó Renáta

A BKF beszámolója ITT, az eseményről készült képek ITT találhatóak. 

FRISSÍTÉS: Az m1 újabb videója az esemény visszhangjáról ITT található, az április 13-i adásban, 17:20 körül kezdődik.

 

 

már
28

Már biztosan hallottatok róla, hogy idén 10 éves lesz a BKF és erre a különleges alkalomra fergeteges programokkal várunk titeket. Többek között jelentkezhettek a superheroes tehetségkutató versenyre, amely kiváló alkalom arra, hogy megmutassátok, mit tudtok, legyen az éneklés, tánc, palacsintasütés, bukfenc vagy bármi, amiben úgy érzitek, jók vagytok! Ismét lesz foci a fiúk (és focis lányok) nagy örömére, de ellátogathattok a digitális vidámparkba is, ahol több érdekes játékot próbálhattok ki. Emellett, talán kevesen tudják, hogy aznap lesz az Esélyegyenlőség világnapja is, amelynek alkalmából sok érdekes programmal készülünk nektek. Végül – de nem utolsó sorban – pedig várunk mindenkit szeretettel a Csajos sátorban, ahol mindent megtaláltok, amire egy lánynak/nőnek szüksége van. Itt a programokat négy területre osztottuk fel, amelyekről az alábbiakban olvashatsz.

Szépség

Itt minden eszköz adott, hogy ellenállhatatlanná varázsoljanak: fodrászat, smink, körömápolás, hennás testfestés. Szakértőinkhez előzetesen tudtok majd időpontot kérni a helyszínen és a jelentkezők közül kisorsolunk egy szerencsést, aki teljes átalakuláson mehet keresztül, majd fotósunk készít róla egy „Ilyen volt – ilyen lett” sorozatot, amelyet utólag digitális formában eljutattunk hozzá.

Divat

Stylist segítségével megtudhatod, mi áll neked a legjobban, mi a legelőnyösebb viselet számodra, amely kiemeli alkatod előnyeit, és melyek azok a ruhadarabok, kiegészítők, amiket érdemes elkerülnöd.  Ezen kívül fotósunk kamerája dokumentálja majd a szépülés folyamatát és a végeredményt (a képek később elérhetőek lesznek természetesen mindenki számára).

Egészség

Nem csak a külső, a belső is nagyon fontos, hiszen nem csak frizuránkra, sminkünkre, körmeinkre érdemes odafigyelni, hanem a táplálkozásra, mozgásra is. Szakértőnket a helyes táplálkozásról, vitaminokról, táplálék-kiegészítőkről kérdezheted bizalommal! 

Továbbá gondoltunk a lelki egyensúlyra is, hiszen az is nagyban hozzájárul az egészséges életmódhoz, így szakértőnket, Nagy Erikát kérdezheted párkapcsolati problémákkal kapcsolatban. A Modern kori kerítőnő hasznos tanácsokkal és furfangos tippekkel, trükkökkel lát el, ha problémád lenne a pasikkal, vagy ha egyszerűen csak kedved van egy jót csevegni a témáról.

CSÜMP

Vagyis CSÜtörtöki Művész Piac. Kézműves tárgyakat, egyedi kiegészítőket és ékszereket vehetsz az új frizurádhoz, sminkedhez vagy egyszerűen csak ajándékba barátodnak/barátnődnek. A vásár kínálatában többek között szerepel majd egyedi, kézzel készített, divatos bizsukollekció (több tervezőtől is), de ha kedved lenne elkészíteni saját ékszeredet, erre is lesz lehetőség az ékszersarokban, ahol pillanatok alatt elkészül saját tervezésű, egyedi fülbevalód, medálod, karkötőd az általad kiválasztott alapanyagokból.
A programok még bővülhetnek, de mindenről időben tájékoztatunk majd itt, a blogon illetve a facebook-on. Ha kedvet kaptál a Csajos sátorhoz, vagy bármely másik programhoz, figyeld a facebook-on a BKF 10-et, itt kérdezz tőlünk, lájkolj és gyere el május 5-én! A délutáni programok után pedig fergeteges tűzijátékkal és afterpartival várunk!

Mi ott leszünk ;)
 

 

 

már
23

BKF10

| Szerző: Tom Average | 4:16 pm

2011. március 18.

Már negyedik alkalommal ültünk össze, hogy megvitassuk az előkészületeket az iskola szülinapjával kapcsolatban. A rendezvényt együtt szervezi az iskola marketing igazgatósága, az MHT, és a HÖK . Minden tervezett programot egy-egy csapat vezet, akikkel péntekenként egyeztetjük a feladatokat, ötletelünk, meghallgatjuk mi történt az elmúlt héten és kiadjuk vagy felvesszük az új feladatokat.

BKF10 néven a Facebook oldalon már megtalálható néhány információ, ajánlott folyamatosan figyelni!

Pörög a SUPERHEROES jelentkezés, ha éreztek magatokban bármilyen tehetséget, ne habozzatok a jelentkezéssel! Ha esetleg még nem tudjátok mi is ez, akkor nézzétek meg a BKF10-en. Figyeljétek a videókat is az oldalon, ötleteket meríthettek milyen produkciókat is szeretnénk látni a színpadon május 5.-én.
 

Hogy milyen hangulatban telik egy ilyen megbeszélés?

Például az esélyegyenlőségi programban, melyet idén először rendezünk meg, sok minden történt múlt hét óta. Lili nagy lelkesedéssel gyűjtötte az ötleteket, milyen lépéseket tehetnénk, tehetnétek az elfogadásért. A program címét is sikerült eldönteni: Tegyél egy lépést! Ez tényleg a lényeg lehet. Nem kell mindent egyből megoldani, kezdetnek egy-egy lépés pont elég…. A munkálatok és előkészületek szépen haladnak, nagyon érdekes programok várhatóak majd a szülinapon, ami egyébként az esélyegyenlőség világnapjára esik.

Eldöntendő kérdésekről sokat tudunk vitatkozni, mindenki a saját ötletét próbálja átvinni, néha kicsit kaotikus lesz a hangulat, de végül sikerül megegyeznünk és nagyon jó ötletek jönnek össze.

Mivel a karriercentrum által rendezett cégek napja egy napon lesz a szülinappal, így igyekeztük kitalálni, hogyan lehetne kicsit összekapcsolni a két rendezvényt úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. A legjobb kapcsolódási pontnak az ALUMNI meghívása tűnt. Hogy hogyan hozzuk össze, arra a jövő héten visszatérünk.

Mindenki előadta, hogyan áll a rábízott munkával, és lehetőség volt az egyeztetésre, megbeszélésre, ötletcserére.

Egyelőre még csak a jelentkezéses fázisban van néhány program, például osztókat keresünk a pókerre, így szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmeteket: ha valaki affinitást érez magában arra, hogy a szülinapon osztóként vegyen részt a pókerben, feltétlenül jelentkezzen a rendezveny@bkf.hu email címen! De ide írhattok, ha bármi kérdésetek, ötletetek van, vagy ha esetleg jelentkezni akartok a SUPERHEROES versenyre!
 

feb
21

Mint a legtöbb gazdasági képzésnek, a turizmus-vendéglátás alapszaknak is része egy féléves szakmai gyakorlat, amely mindenki számára kötelező. A hallgatókban általában a második év magasságában tudatosul, hogy lassan gyakorlati helyet kellene keresniük. Ekkor kezdődnek az álmatlan éjszakák és a visszatérő rémálmok, pedig nem is olyan nehéz megtalálni a megfelelő céget. És ha egyedül nem menne, bátran fordulhatunk a KarrierCentrumhoz, akik szívesen segítenek a keresésben.

Turizmusos hallgatóként a lehetőségek skálája rendkívül széles. Mehetsz akár utazási irodába, egy nagy szállodalánchoz, kis vidéki panzióba, vagy lovas fogadóba, nem számít, az egyetlen megkötés az, hogy a szakodnak megfelelő érdemi munkát tudj végezni. De nézzük, milyen konkrét lehetőségeket kínál a KarrierCentrum.

Ha a szállodák felé húz a szíved, dolgozhatsz a négy csillagos Danubius Hotel Arenaban, vagy a Rubin Hotelben, de az ötcsillagos Four Seasons Hotel is keresi a BKF-es gyakornokokat. Ezeken kívül ott van még a Spirit Hotel, a Holiday Inn, illetve rengeteg más neves szálloda, ahol örömmel várják főiskolánk hallgatóit.

Ha inkább az utazásszervezés érdekel, a Vista Utazási Irodák, a Willy Fog Utazási és Jegyiroda, vagy a Miki Travel gyakornoki helyeit ajánlom a figyelmedbe.

Természetesen az egészségturizmus és a gasztronómia iránt érdeklődők is megtalálhatják a számukra tökéletes céget. Előbbiek például a Hotel Forrás Gyógyszállóban, utóbbiak pedig a Veritas Hotel éttermében.

Ha mindez nem lenne elég, arra is van lehetőség, hogy a szakmai gyakorlatot külföldön teljesítsd, ahol nem csak a nyugati színvonalat ismerheted meg, de nyelvtudásodat is tökéletesítheted. A KarrierCentrum a külföldi gyakorlati hely megtalálásában is segítségedre tud lenni.

És hogy miért olyan fontos, hogy a szakmai gyakorlatot komolyan vedd? Mert ez az a hely és idő, amikor rengeteget tanulhatsz, kérdezhetsz, hibázhatsz, egyszóval tapasztalatot szerezhetsz, és az is előfordulhat, hogy a gyakorlati idő letelte után felajánlanak neked egy pozíciót a cégnél.
 

Patonai Kata

dec
28

Nem tudom más hogy van vele, de én annyira szeretném, ha a karácsony előtti napok legalább 48 órából állnának. Annyi mindent eltervezek, számtalan helyre szeretnék még elmenni, megvenni, előkészíteni, és jó lenne nem kifacsarva, halál fáradtan nekiállni az ünnepnek. Jó lenne, csak úgy sétálni a belvárosban, elmenni a legújabb karácsonyi moziba, meghallgatni az utcai zenészeket, felmenni a várba és megnézni az esti fényeket, kimenni Bécsbe, mert akkor a legszebb, korcsolyázni, hógolyózni, és csak úgy lenni  este otthon, zenét hallgatni és mosolyogva várni, hogy megérkezzen…  De hát ez persze sehogy sem fér bele a karácsony előtti néhány napba, ezért az ember húz a listáján, sorrendet állít és igyekszik legalább a legfontosabbakat elintézni. És persze mindig az marad le, ami a lelkünknek lenne fontos.

Nem tudom a lányok listáján mi szerepelt (illetve néhány dolgot tudok, például vizsgák), de Fatim, Zsófi és Timi az utolsó napokban biztosan a lista élére állították az ajándékbeszerzést.

Az úgy kezdődött, hogy november végén összeültünk az MHT és a HÖK legérdeklődőbb és leglelkesebb tagjaival. Fatim ötletéből elindulva kitaláltuk, hogyan okozzunk örömet néhány gyereknek idén karácsonykor. Kitaláltuk a sütivásárt, a gyűjtést, azt, hogy a Fészek Egyesület gyermekeinek adjunk ajándékot és a többi részletet. Amikor meghirdettük a „BKF családnak”, dolgozóknak, hallgatóknak a lehetőséget, hogy süssenek, áruljanak, egyenek, lélegzetvisszafojtva vártuk a reakciókat. Másnapra már több mint tízen jelentkeztek, a végére már közel harmincan, akik felajánlották cukrásztudományukat. Amikor Mikulás napján elkezdtük kipakolni a szebbnél szebb édességeket az étteremben, akkora választékunk volt, mint egy jó belvárosi cukinak. A két napos vásár bevétele 52 000 Ft lett! Nagyon elégedettek voltunk és boldogok, egészen addig, amíg meg nem érkeztek a „Jézuskának” írt levelek az otthonból.

A Fészek Egyesület Érdi otthonában 12 gyerek él. A legkisebb 8 hetes, a legidősebb 17 éves. Tehát logikus volt, hogy nem vehetünk közös ajándékokat. Szilvi, az otthon vezetője felajánlotta, hogy megíratja a leveleket, továbbítja nekünk, azután  gondoljuk át, mit tudunk ezekből teljesíteni. Az ott lakó gyerekek sorsa mind egyedi. Van akinek nincsenek szülei, van akinek az édesanyja meghalt az édesapja külföldön dolgozik, van akiről a rossz körülmények miatt nem tudnak gondoskodni a szülei, de egy dolog közös bennük és a családban élőkben, ugyanolyan vágyaik vannak, mint bármely gyermeknek a világon. Bicikli, farmer, MP3 lejátszó, meleg sapka, baba. Szóval normális dolgok, amik minden gyerek listáján szerepelnek ilyenkor karácsony táján.

Amikor Mikuláskor náluk jártunk látogatóban (Máté Mikulást játszott, Gergő pedig segített neki, egy élmény volt…), az volt az első benyomásunk, hogy egy nagycsaládba érkeztünk. Melegség volt, nyugalom, mosolyok, szeretet. Az otthon munkatársai olyan környezetet biztosítanak, amiben fel sem merült a hiányérzet. Ezek a gyerekek olyanok mint a testvérek, a gondozók meg mind az édesanyák. De komolyan, nem éreztük úgy, hogy haza kellene őket vinnünk. Nem volt bennünk sajnálat, sokkal inkább melegség, szeretet. Kedvesek voltak, nyitottak, barátságosak, érdeklődők. Szóval mikor megkaptuk a listát, az is normális, átlagos gyerekek vágyait tartalmazta. Azért első olvasásra rémisztő volt. Legalábbis számomra. Hogyan fogunk egy tizenkét fős családnak ennyi pénzből, ennyi idő alatt, ennyi mindent megvenni? A lányok azonban egy pillanatig sem rémültek meg. Internet, Vatera, Tesco, Ázsia Center és hipp-hopp, mire én kitaláltam, mit és hol (és persze mikor) vásároljak meg a saját fiamnak, ők már majdnem a végére is értek a listának. Felkutattak, megrendeltek, elintéztek, megvettek, becsomagoltak mindent. Csak egy dolgom volt. Bepakolni az autóba és elszállítani Érdre.

Amikor oda értünk már hallottuk, hogy énekelnek. Várták a Jézuskát. Végig néztünk magunkon, és egymáson… ,hát legyen!

Persze a bicikli volt a legnagyobb, amit először betoltunk. Levente tátott szájjal állt és nem hitt a szemének. Azután áhítattal közölte: Ez az enyém. Én ezt kértem. Onnantól kezdve senki nem nyúlhatott az ő kerékpárjához, az előszobában próbált fel alá tekerni, pedig nem volt négy méternél hosszabb. Azután sorra átadtunk mindent. Fatimtól sokszor megkérdezték: Te vagy a Jézuska? Mit mondhatott volna. Nézz rám, szerinted? Egy pöttöm lányka szaloncukorral etetett egész este, ellentmondást nem tűrően tömte a számba az édességet: DE kérsz!, mondogatta. A nagylányok a kapott göndörítő és simító készülékekkel elvonultak a szobájukba és kis idő múlva boldogan mutatták a „sütött” loknikat.

Amikor hazafelé autóztunk, Fatim nagyon szerette volna, ha visszafordulunk. Olyan melegség maradt a szívünkben, ami kitart jó ideig, a szeretet olyan fajtája, amit csak a gyerekek tudnak adni.

Annyira szerettem volna, ha mindenki eljön velünk, aki sütött, árult és evett, hogy érezzétek Ti is, milyen apróság, amit adtunk és milyen hatalmas dolog, amit kaptunk…

Képek ITT találhatóak.

Csúcs Kriszta
MKI

máj
17

Amikor úgy délután három körül odajött hozzám Gergő és a fülembe súgta: másfél órája narancssárga riasztás van érvényben, hirtelen az jutott eszembe, persze, hogy narancssárga! Meg zöld… Ja, hogy narancssárga meteorológiai, hú az baj! Kicsit félve néztem az égre, ami elég riasztóan festett, de aztán jött valaki más, hogy a főzőversenynél nincs elég fakanál, meg közben megérkezett Soma Mamagésa és úgy ahogy volt el is felejtettem, hogy bármitől is tartanunk kellene.

Nem mindig válik be, ha az ember nem vesz tudomást a dolgokról és a sorsra bízza magát, de most bejött.

Reggel 5.15-kor, amikor ébresztett a telefonom, elkezdtem fülelni. Ahogy a tudatom ébredt, egyre jobban hallottam a csurgást és csöpögést az ereszen. Fél nyolckor már mertem telefonálni, és délre  sátrakkal borítottuk az udvart. Ettől meg a színes forgóktól, a BKF kertje olyan lett, mint egy városligeti május elseje. Persze nem mostanában, hanem pár éve, amikor a fél város ott töltötte a munka ünnepét. Az utóbbi időkben már inkább egy alsógöröngyösi búcsú utáni rajcsurra hasonlít, a zokni, bizsu és gumicukor árusokkal, de pár éve még a legszebb volt ilyenkor.
 

Nem nagyon történhetett volna olyan közép-kelet Európában előforduló időjárási helyzet, hogy a vendégeinket elvigye a vihar, de azért a tanár-diák focit sikerült szétmosnia. Csak tíz percet esett, de arra éppen elég volt, hogy a pálya annyira vizes legyen, hogy a játékosok nagyobb része ne vállalja rajta a játékot. Voltak persze kamikaze típusú csapatok, akik nem értették a többiek miért nyafognak, végül mégis úgy döntöttünk, hogy csak egy elsősegély dobozunk van, és Zsófi, aki a „jegyző” volt a pályánál nem bírja a vér látványát, ezért inkább áttelepítettük a bajnokságot az Egressy tornatermébe. 

Ennyi volt talán az összes kár, amit az ebben az évben magát a középpontba helyező időjárás okozott nekünk. Már, ha ez kárnak nevezhető egyáltalán, hiszen a bajnokság lezajlott.

Nagyon vártuk a leendő gólyákat. Az elsők még esernyővel érkeztek. Legszívesebben a nyakukba ugrottam volna! Esernyővel kerti partyra. Ez igen! Ez aztán a bizalom. Ez aztán az elköteleződés. Szerintem ők jövőre már a hallgatói team tagjai lesznek!

Apropó hallgató team. Hát, ha valami biztos, akkor az, hogy nélkülük nem tudtuk volna megcsinálni. Mindenhol ott voltak, mindent elintéztek, ugrottak, ha helyzet volt, szaladtak, ha valami hiányzott, leszólították a gólyákat, beszélgettek velük, komolyan vették a feladatot az utolsó percig. Le a kalappal, és nagy-nagy köszönet nekik! És Anitának és Jacknek is, akik egész nap tudósítottak. Egymás szavába vágva lelkesítették és tájékoztatták a népet a programokról, eseményekről. Nem tudom, hogy maradt hangjuk estére. És persze mindenkinek, aki segített! Az üzemeltetés szabadcsapatainak, Edit néninek, a Marketing Igazgatóság csapatának, mert tényleg igazi csapat, Agócs Tibinek, a HÖK-nek, réginek és újnak egyaránt, a bKFM munkatársainak, akik egész nap étlen-szomjan ültek a stúdióban, vendégnek és házigazdának egyaránt! És külön azoknak, akiket kihagytam…

Amikor a este 10 előtt kicsivel álltunk a mélygarázs lejáratánál és hullottak ránk a tűzijáték szikrái, akkor volt az első perc, hogy kicsit hagytam ellazulni addig folyamatosan összeszorított izmaimat. Elöntött a megkönnyebbülés, hogy lezajlott. Ahogy körülnéztem, a tűzijáték csillagait láttam a szemekben és arra gondoltam, de jó lesz a Sugárban, az afteren végre csocsózni egyet…

Csúcs Kriszta
MKI