A Kommunikáció és médiatudomány szak első éves hallgatói Kreatív írás órán több különböző témában kellett megírniuk az év végi feladatot. Alább Canadic Petra írása olvasható.
Feladat
Írjon levelet annak a tanárának, akitől a legtöbbet szenvedett a középiskolában. Ne feledje, már nem állnak hierarchikus viszonyban.
Dolgozat
Canadic Petra
Tisztelt osztályfőnök !
Gondolom, meglepetésként éri, hogy a beérkező levelei között az én nevem szerepel, de így, hogy több, mint 210 kilométer választ el bennünket egymástól és már nem vagyok köteles elviselni az idegesítően krákogó hangját, eljött az ideje annak, hogy az eddig meg nem hallgatott véleményemet ünnepélyesen leírjam. Félreértés ne essék, a „tisztelt” megszólítást közel sem gondolom komolyan, eszem ágában sincs tisztelni a maga fajta emberi lényeket, így a magázódást is csak a formalitás érdekében használom, hiszen akármilyen nehezére is esett elhinni az évek során... nagyon jólnevelt kislány vagyok. Meg szeretném köszönni ezt a pokoli 4 évet, amelyet maga azzal töltött, hogy tönkretegyen, megalázzon és semmibe vegyen. Elvégre az igazán jó munkát végző pedagógus dolga az, hogy kiközösítse az embereket és nem az, hogy összetartsa az osztályt. Köszönöm a tizediket, amikor ellenem fordította az osztály nagy részét, mondván, hogy a hozzám hasonló, idézem : „retardáltak” csak rossz példát statuálnak a többiek számára. Akkor is tudtam, hogy egy rosszindulatú, bepókhálósodott osztályfőnököm van, de emellett az is kiderült a számomra, hogy kik az igaz barátaim, és kik azok, akik csak a tökéletes puskázási szokásaim miatt haverkodtak velem. Ezért tényleg hálával tartozom, mert érettségi után láthattam a seggnyalóit egyesével elbukni és magukba roskadni, miközben én a főiskolai beiratkozási papírjaimat szoríthattam a kezemben. Ennél nagyobb elégtételt csak akkor éreztem, amikor a saját emberei miatt rohant ki sírva az osztályból.
Önnek köszönhetem azt is, hogy betekintést nyerhettem az igazgatóság mindennapjaiba, mivel volt egy „csodás” időszaka a középiskolás éveimnek, mikor hétfőtől péntekig én szolgáltattam témát az értekezleteknek, természetesen az összes ilyen meetingen részt kellett vennem, majd az elmulasztott órák miatt ki is akart rúgatni, holott nem önszántamból nem jelentem meg az előadásokon. Mindezt miért ?! Elsősorban a kinézetem miatt. Minden megmozdulásom után beszédet tartott. Gratulálok ! Hadd áruljak el valamit kedvenc tanárnőmnek: még mindig vörös a hajam és imádom erősen sminkelni magam, ha olyan kedvem van. Még mindig imádom a fekete bakancsomat és a sportcipőimet, és eszem ágában sincs lecserélni egyet se csilivili tűsarkúra. A trottyos gatyáim és a menő pólóim helyére még mindig nem került leopárd mintás koktélruha, és nincs is tervbe véve. Remélem, beleégett már a kis agyacskájába, hogy táncos vagyok, nem plázacica. Apropó tánc! Emlékszik az igazolásaimra, amikor versenyeztem, felléptem, vagy épp világbajnokságokra készültem? Képzelje csak, megérte minden egyes alkalommal melegebb éghajlatra küldenem Önt, amikor közölte, hogy ez csak ugri-bugri és ebből nem lehet megélni. Talán nem az én iskolán kívüli életemmel kellett volna törődnie, mivel én végül edző lettem, klipekben szerepelek, és több száz ember nézi a csapatom fellépéseit, miközben az akkori kis kedvenceiről és nagy reménységeiről olyan szaftos pletykák jutnak a fülembe, hogy helyettük is szégyellem magam nő létemre, úgyhogy ezúttal is üzenem, hogy csessze meg a megalázó, lenéző kijelentéseit, amelyekkel a hátam mögött példálózik a mostani tanítványainak! Ha magán múlna a sorsuk, ők is hasonlóan begyepesedett, céltalansággal küzdő emberek lennének 72 macskával a nyakukon életük végéig, mint maga.
A kép illusztráció
Na mindegy, térjünk inkább vissza a magával töltött rettentő tanulságos időszakra.
Ha jól emlékszem, anno kilencedikben, mikor megbuktatott matematikából, azt hangoztatta, hogy így legalább az egész nyári szünetet tanulással töltöm majd, és úgy megizzaszt a pótvizsgán, hogy 100%-os legyen az osztályismétlésem, így megszabadul majd tőlem. Sajnálom, tanárnő, de a szegényes próbálkozásai már akkor is kevésnek bizonyultak, hiszen a négyes dolgozatom után romba döntöttem az összes tervét. Akármilyen fáradságos munkával próbált besarazni a vezetőség és az osztályom előtt, emberségből mindig is jobb vizsgát írtam, mint Ön, és ezt hál’Istennek többen is így látták, mivel engem még mindig szívesebben fogadnak néha napján, mikor átlépem az iskola küszöbét, mint magát, aki rendszeresen megfordul ott.
Örülök, hogy máig a szőr is feláll a hátán, ha meghallja a nevem, így biztosra vehetem, hogy emlékezetes diákja voltam az intézménynek és az Ön pályafutásának. Az emberek legalább az őszinteségem és a tökösségem miatt tiszteltek, és nem a posztom miatt. Ezt tudván egyetlen magával szembeni tiszteletlenséget sem bántam meg sem akkor, sem most. Mint mondtam már sokszor : én mindig úgy viselkedem másokkal, mint ahogy mások velem. Szerintem ez így igazságos. Azt pedig, hogy maga mit gondol erről a levélről, rólam vagy bármi másról ezzel kapcsolatban, inkább tartsa meg magának.
Üdvözletem : Petra, a bevándorló
Utolsó kommentek