Halk, ám annál élesebb hang törte meg édes álmomat, próbáltam értelmezni a számokat, amiket a telefonomon láttam: 4:30… Te jó ég… Bökdöstem Fatit, mutattam neki is, majd érkezett is a reakció: „Én inkább alszom”. Oké, én is aludtam volna, de a tudat, hogy miért kellet ilyen korán kelni, rögtön átlendített a kezdeti nehézségeken. Készülődtünk, mint a robotok, kész szerencse, hogy volt 20 évünk begyakorolni a fogmosást, a fésülködést és a felöltözést, egyébként bajban lettünk volna. A busz 5:35-kor indult, két átszállás után 9:30 körül érkeztünk meg Egerszalókra. Lepakolás a szálláson, majd séta a konferencia helyszínére, közben egy kis telefonos segítség, hogy kell-e hegyet mászni, avagy mehetünk sík terepen?! Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, mi maradtunk a síkon. Nem kellett már sokat sétálni, pár perc után megláttuk a szállodát. Abban a pillanatban megszólalt bennem egy hang: „Mit keresek én itt?”. Jöttek-mentek a befolyásosnál befolyásosabb emberek, csak kapkodtam a fejemet… Majd vettem egy nagy levegőt és reméltem, hogy 2 másodperc alatt rendezem a gondolataimat és elhelyezem magam a 2011-es Reklámkonferencia résztvevői között, ám ez nem ment ilyen egyszerűen. Beültünk a Plenáris ülésre és szerencsére ott annyira lekötötték a figyelmemet, hogy nem tudtam ilyeneken gondolkodni, majd mentünk ebédelni. Inkább le sem írom, hogy milyen finomságok közül választhattunk, hagyom, hogy mindenkinek szárnyaljon a fantáziája. Ebéd után megkezdődtek a szekciók. Három közül választhattunk: Alternatív valóság, Kreatív valóság, Működő valóság. Fatival mi a Kreatív valóságot választottuk, nem bántuk meg. Elsőként Halász Gyula bevezetőjét hallgattuk meg és már akkor éreztem, hogy jó helyen vagyok, ez a nekem való szekció. Az első előadás igen érdekes volt, Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus beszélt a hétköznapi valóságról, arról, hogy mennyi minden fejleszti a kreativitásunkat. Azt hiszem, hogy helyesebb lenne azt mondani, hogy minden fejleszti a kreativitásunkat, hiszen például ha valaki ingerszegény környezetben nőtt fel, akkor azért, ha valakit pedig nagyon sok inger ért gyermekkorában, akkor pedig azért lesz kreatív. Szóval megnyugtató tudni, hogy mindannyian kreatívak vagyunk, csak másképp és mindannyian tudjuk ezt fejleszteni. Az előadás végén jött a kérdés, hogy ki megy a workshopra és ki marad a többi előadáson. Kis gondolkodás után úgy döntöttünk Fatival, hogy megyünk fejleszteni a kreativitásunkat. Jelentem, nem bántuk meg!
A következő felvonás az esti program volt. Gálavacsora, díjátadó, majd party. A menünél újabb fantáziaszárnyalást engedélyezek (persze ez csak azért van, mert maradéktalanul nem tudnám felsorolni azt a rengeteg finomságot, amik az asztalokra kerültek). Ekkor kezdtem érezni, hogy itt a helyem. Megismerkedtünk olyan emberekkel, akiknek eddig a nevét csak újságokban, interneten olvastuk és rögtön közelebb éreztem magamhoz ezt a világot és elhittem, hogy egyszer én is tartozhatok ide, lehet ilyen munkám, szóval igen, van még remény. Be kell vallani, hogy a buli nem volt a tetőfokon, az idei csapat egy cseppet sem volt táncos lábú, de volt egy hangulata az egésznek, ami magával ragadott. Nem szerettem volna eljönni még akkor sem, amikor már alig láttam a fáradtságtól, de aludni is kellett, hosszú nap volt mögöttünk.
Másnap reggel összepakoltunk és újult erővel elindultunk a konferenciára. Kinéztük az előadásokat, hogy miket szeretnénk meghallgatni. Délelőtt és délután is két szekció volt, mi a délelőttiből a Médiavalóságot választottuk, nekem innen személy szerint a Papírtigrisek, offline elefántok, digitális bolhák elnevezésű kerekasztal beszélgetés tetszett a legjobban. A résztvevők felvállalták, hogy náluk, a kiadóknál is válság van, és még fogalmuk sincs, hogy az a fény, amit az alagút végén látnák az vajon már tényleg a vége vagy pedig a szembe jövő vonat fénye. Tudják, hogy még nehéz évek előtt állnak, jelenleg profitra nem is számítanak… Nyíltan, őszintén beszéltek, jó volt ez hallgatni, még akkor is, ha az általam olyannyira kedvelt nyomtatott sajtó vergődéséről volt szó, ám megnyugtatásul közölték, hogy nyomtatott sajtóra van igény és lesz is még jó sokáig. Huh, szerencse, gondoltam magamban, mi lenne, ha nem vehetnék újságot a kezembe…?! Ezek után következett az ebédszünet, ahol a menüben feltűnt a „húsleves gazdagon”. Na igen, tipikus buli utáni gyomornak való finomság!
A délutáni szekciók közül a Márkázott valóságot választottuk, ahol Szigeti Péter (Kreatív főszerkesztő) remek bevezetője után egy újabb kerekasztal beszélgetésnek lehettünk szem-és fültanúi. A téma mi más lehetett volna, mint a termékelhelyezés. A hangulat oldott volt, mindenki viccelődött, akár a saját csatornáját is cikizte egy kicsit, amivel hozzám sokkal közelebb hozta az egész beszélgetést. Itt is jó volt hallani, hogy igenis tisztában vannak azzal, hogy mi nem jó és milyen változások kellenek ahhoz, hogy nagyobb kereslet legyen a termékelhelyezésre.
Összességében azt kell, hogy mondjam, egy élmény volt. Tudom, ezt sokan cinikusan szokták használni, de máshogy nem tudom jellemezni. Hihetetlenül elfáradtam, sok érdekességet hallottam, láttam, tapasztaltam, gyönyörű szállodában jártam és remek emberekkel találkoztam. Köszönöm MHT, hogy úgy gondoltátok, Fati és én érdemlem meg a legjobban, hogy részt vegyünk a 2011-es Reklámkonferencián, Egerszalókon. És legfontosabb: amikor kiléptem a szálloda ajtaján, egy cseppet sem éreztem, hogy nem lennék odavaló, sőt! Tehát kijelenthetem, hogy a közeg és a konferenciahangulat megfertőzött!
A workshop feladatomból egy részlet, ami fejleszti a kreativitást: „Csukd be a szemed. Figyeld meg, hogy mit látsz. Akármit is „látsz” csukott szemmel, készíts róla egy mentális másolatot, ugyanolyat, de oldalra elcsúsztatva. Most készíts több másolatot. Tedd azokat jobbra és balra. Tedd a fejed fölé és alá. Tegyél néhányat magad mögé. Fogd a másolatot és változtasd a színeit. Addig csináld, amíg valami fel nem oldódik vagy el nem nyugszik. Nyisd ki a szemed és vegyél észre dolgokat a szobában!"
Novák Andi
Utolsó kommentek