Sportolni jó. Az egyetlen tiszta játszma. Csak te vagy, az aszfalt, a labda, az ütő, a golyó. Nincs manír, nincs megjátszás, nincsenek felesleges körök. Te és a teljesítményed.
Jó, persze ez így túl szigorúan hangzik, hiszen a sport játék is. Élvezetes együttlét. Endorfin felszabadító túra, öröm, boldogság.
Úgy alakult, hogy nemrégiben a Sugár Bowling pálya vezetője, aki –micsoda véletlen- nálunk végzett, HÖK kupát szervezett, és persze elsőként volt campusát kereste meg. Mi itt a marketingen természetesen mindenben benne vagyunk, ebből sem maradhattunk ki. Bár nem férünk bele feltétlenül a HÖK kategóriába, de a lelkesedésünk mindenképp pótolja ezt a hiányosságot. Időben indultunk, hogy időben érkezzünk, de a bejáratnál majdnem eltérítettek. A jeges szélben, keményre fagyott hókupacok között, elverekedtük magunkat a Sugár hátsó bejáratához, ahol két hozzánk hasonlóan lelkes, de jéggé fagyott nő állított meg minket. Megpróbáltak rávenni egy reklámfilmben való közreműködésre (nem írom le, hogy csak tömegnek kellettünk volna, mert, az olyan izé…).
Lehet, hogy lemaradtunk életünk nagy lehetőségéről, ami a filmipart illeti...
A pályához elsőként érkeztünk. Egyikünk sem tartozik a profik közé. Sok minden pótolható lelkesedéssel, de azért minden nem. Volt, aki saját bevallása szerint még sosem játszott, de kiderült őstehetség, volt, aki elméletben nagyon profi, de kiderült annyira a gyakorlatban azért mégsem, viszont remek tanácsokat adott. Volt, aki teljesen egyedi stílust alakított ki, szerintem ilyet még nem nagyon láttak a pályák. És van, aki azóta is rendszeresen gyakorol, hogy legközelebb nagyon meglepjen mindenkit.
Jó, hát végül utolsók lettünk, de, komolyan mondom, verhetetlenek voltunk hangerőben, mosolyok és nevetések számában, valamint az azóta a bowling pályán eltöltött időben!
Utolsó kommentek